2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 
Frissdiplomás pedagógusok helyzete

Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként egyre több ismerettel rendelkezünk a magyarországi frissdiplomások, köztük a pedagógusok munkaerő-piaci helyzetéről. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által végzett kutatás a 2007-ben diplomázott egykori hallgatókat vizsgálta, míg a Diplomás Pályakövető Rendszer keretein belül az egyes felsőoktatási intézmények a 2008-ban és 2010-ben végzettjeikről gyűjtöttek adatokat. A pedagógusok foglalkoztatását érintő döntések, illetve elképzelések (állami alkalmazás, életpályamodell, munkarend-változtatás) ismeretében érdemes áttekinteni a pedagógusképzésből kikerült pályakezdők munkaerő-piaci fogadtatásával, elhelyezkedési esélyeivel, jövedelmi helyzetével kapcsolatos kutatási eredményeket. (1)

Az utóbbi évtized oktatási szakirodalma kiemelt helyen foglalkozik a pedagógusokkal, mint a közoktatás meghatározó tényezőivel. A Mc Kinsey jelentés (2), majd nyomában a Zöld Könyv és a Szárny és teher egyaránt fontosnak tartja a pedagógusok kiválasztásának, képzésének, munkahelyi előmenetelének, javadalmazásának kérdését, hiszen ezek alapvetően befolyásolják a pedagógus munkájának és ezáltal az oktatás színvonalának a minőségét.
Hazánkban a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A kétezres évek második felében több tanulmány is foglalkozott a pedagógusok kiválasztódásának kontraszelekciós folyamatával (3), amely előrevetíti a pedagógusi munka minőségének várható romlását. A pedagóguspálya presztízse viszonylag alacsony, a képzés színvonala egyenetlen, a fizetés kevés; nem csoda, ha bizonyos tanár szakokon már ma is hiány tapasztalható, ami a nyugdíjba vonulók miatt a következő évtizedben drámai tanárhiányhoz is vezethet. A frissdiplomás-kutatások hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban lássuk a kezdő pedagógusok helyzetét, alternatíváit, illetve azokat a tényezőket, amelyek segíthetik vagy éppen gátolják azt, hogy a tehetséges fiatalok a pedagógusi pályát válasszák, ott magas színvonalú munkát végezzenek és a pályán maradjanak.

Átmenet a felsőoktatás és a munkaerőpiac között
Általános, minden képzési területet érintő probléma, hogy az abszolutórium és a diplomaszerzés közötti időszak kitolódik. A végzettek közel harmada jelezte, hogy az abszolutórium megszerzése után később szerzett csak diplomát. A késedelem oka többnyire a nyelvvizsga hiányában keresendő. A pedagógusképzésből kikerültek 27,5 százalékos aránya tartozik ebbe a csoportba, ugyanakkor éppen a pedagógusok diplomához jutását gátolta leginkább a nyelvvizsga hiánya: a késlekedők 72 százaléka hivatkozott erre a problémára, míg a pedagógushallgatók esetében ez az arány 91 százalék – az összes képzési területen a késlekedők között ez a legmagasabb. Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusképzést elvégzők negyede nem tudta letenni a nyelvvizsgát, aminél csak a gazdaságtudományi és az agrárterület végzősei produkáltak rosszabb átlagot.
Az abszolutórium megszerzésekor a végzettek 41 százaléka már rendelkezett főállású munkaviszonnyal. A magas átlag mögött a levelező, esti, illetve a távoktatásban részt vevő hallgatók húzódnak meg. A végzős pedagógushallgatók ebben az összehasonlításban vezetik a mezőnyt: 57,4 százalékuk a végzéskor már rendelkezett főállású munkaviszonnyal. A kutatásból nem derül ki, hogy e mögött a nappali/esti, levelező tagozatosok eltérő aránya vagy a másoddiplomások, esetleg a szakképzetlenül alkalmazottak nagyobb aránya húzódik-e meg.
A diplomaszerzés után az első munkába állás átlagos ideje a pedagógusoknál 3,29 hónap, ami kicsit több mint az átlagos pályakezdő diplomások elhelyezkedési idejének átlaga. Ugyanakkor az óvodai, iskolai állásokra pályázók esetében árnyalja a képet, hogy az intézmények általában az új tanév kezdésétől alkalmazzák a jelentkezőket, azaz az államvizsga és a lehetséges alkalmazási időpont között „automatikusan” is eltelhet több hónap. A 2007-ben végzettek jó álláskeresési esélyeit jelzi, hogy elhelyezkedési problémákról a pedagógus válaszadók mindössze 2,15 százaléka számolt be – ők próbálkozásaik ellenére sem tudtak elhelyezkedni –, s az első munkahely megtalálása 2010-re is csak kismértékben vált nehezebbé. A munkahelyet keresők közül a legtöbben, 40 százalékot meghaladó arányban (ami közel kétszerese a valamennyi frissdiplomás körében tapasztalt aránynak) ismerősök révén jutottak álláshoz, 17-17 százalékuk hirdetésre jelentkezett, illetve önéletrajzok szétküldésével próbálkozott sikeresen, 5 százalékuk pedig munkaközvetítő iroda segítségével helyezkedett el.
Mindez nem jelenti azt, hogy akik állást keresnek, ne dolgoznának meg azért, hogy találjanak is. A végzett pedagógusok átlagosan 21 munkáltatóval kezdeményeznek kapcsolatfelvételt (küldenek önéletrajzot, jelentkeznek hirdetésre stb.), s átlagosan négy állásinterjúra hívják be őket. Ezek a mutatók ugyanakkor jelentősen elmaradnak az összes frissdiplomás átlagától (28,3 kapcsolatfelvétel, 5 állásinterjú).

Külföldi tapasztalatok
A külföldi tanulmányok tekintetében a pedagógusképzésből kikerültek messze az átlag alatt vannak. Míg a frissdiplomások 11,2 százaléka tanult hosszabb-rövidebb ideig külföldön, ez a pedagógushallgatók esetében mindössze 5,2 százalék, a képzési területek között a legalacsonyabb! (Ez annál is aggasztóbb adat, mivel valószínűsíthetjük, hogy az idegen nyelvszakos tanárok ennek a csekély aránynak jelentős részét képviselik, vagyis a többiek közül úgyszólván senki sem tanult külföldön.)
A külföldi tanulmányok hiánya nyilván hátráltatja a pedagógiai szakmai műveltség elsajátítását, új módszerek megismerését, alkalmazását. De a külföldi munkavállalás tekintetében is frissdiplomás átlag alatt maradnak a pedagógusok. A megkeresés időpontjában a végzettek 5,4 százaléka dolgozott külföldön, ez a pedagógusok esetében 2,7 százalék. Ugyanakkor az európai munkaerőpiacot szemlélve bizonyos tanárszakok esetében (informatika, természettudományok, matematika) is megjelenik az itthoni oktatást veszélyeztető mértékű külföldi munkavállalás veszélye, amire egyelőre valószínűleg a nyelvtudás hiánya hat fékezően.
A külfölddel való kapcsolat szempontjából jellemző adat, hogy míg a frissdiplomások 10-35 százaléka dolgozik külföldi tulajdonú cégnél, addig a pedagógusképzésből kikerülők esetében ez érthetően csak 5,8 százalék. Az, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége magyarországi és magyar állami, illetve önkormányzati munkáltatónál dolgozik és sem tanulmányai során, sem munkája közben nincs szüksége (és sokszor alkalma sem) idegen nyelv használatára, a bezárkózás, elszigetelődés veszélyével jár.

A frissdiplomás munka
Ez a felmérés is megerősíti azokat az adatokat, amelyek szerint a diplomával rendelkezők nagyobb eséllyel helyezkednek el a munkaerőpiacon. Míg az országos munkanélküliségi adat 10,6 százalék (és ez a fiatalok körében még magasabb), addig a frissdiplomások között csak 8 százalékos a munkanélküliség. A pedagógusvégzettség ebből a szempontból még kedvezőbb elhelyezkedési esélyeket kínál, hiszen a végzetteknek 7,4 százaléka vallotta magát munkanélkülinek. Három évvel a végzés után pedig a válaszadó hallgatóknak csupán 2 százaléka nem dolgozott (igaz, ez a kedvező adat részben feltehetően annak is köszönhető, hogy a pedagógusok többsége nő, így körükben igen sok a kisgyermekes, gyesen, gyeden lévő anyuka, arányuk kétszer akkora, mint a többi képzési terület esetében).
Ha a foglalkoztatás típusát tekintjük, érthetően a pedagógus végzettségűek között van a legtöbb közalkalmazott vagy köztisztviselő (71,27 százalék) és több mint 80 százalékuk részben vagy egészben saját szakterületén dolgozik. A pedagógus frissdiplomások döntő többsége saját vagy ahhoz kapcsolódó szakterületen vállal munkát (82,6 százalék), a többiek egészen más területeken keresnek és/vagy találnak állást. Ugyanakkor meglepően magas (15,5 százalék) azoknak az aránya, akik úgy vélekednek, hogy felsőfokú végzettséget nem igénylő munkát végeznek. Feltételezhető, hogy többségük a szakterülettől távolabb eső munkát végzők közül kerül ki, az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban ugyanis kevés az olyan állás, amely diploma nélkül betölthető vagy ilyet felsőfokú végzettségűvel töltenének be.
Talán a csekély pedagógusi fizetések is szerepet játszanak abban, hogy a pedagógus végzettségűek között az átlagnál magasabb a másodállást vállalók aránya: minden ötödik választja ezt a jövedelem-kiegészítési formát. Ennél az aránynál valószínűleg többen végeznek egyéb túlmunkát. Egy néhány évvel ezelőtti kutatás szerint a megkérdezett pedagógusok 53 százaléka rendszeresen vagy alkalmanként végez egyéb, iskolán kívüli munkát is; például a gimnáziumi tanárok 30 százaléka rendszeresen, míg további 48 százalékuk alkalmanként kénytelen egyéb munkát is vállalni. (4) Mindez felvetheti a tartós túlterhelés veszélyét, ami fáradtságot, motiválatlanságot, kiégést eredményez és nyilvánvalóan a rendszer egészére is negatívan hat.

Frissdiplomások jövedelme
A KSH által 2011-ben mért átlagjövedelmi adatok havi nettó 140 000 forintos keresetet mutattak (ez a szellemi foglalkozásúak esetében 181 600 forint volt). Ehhez képest a frissdiplomások nettó átlagjövedelme megközelített a 160 000 forintot, ugyanakkor a pedagógusképzésben részt vettek esetében a havi nettó jövedelem messze ez alatt az átlag alatt volt; nem érte el a 117 000 forintot.
A végzettség eleve nagyon rossz helyre sorolja a pedagógus frissdiplomásokat; ennél rosszabbul csak akkor járnak, ha végzettségüknek megfelelően pedagógus munkakörben helyezkednek el. Ha nem a végzettséget, hanem a foglalkoztatottak ágazat szerinti bontását nézzük, akkor az oktatás az utolsó helyen szerénykedik.
Az átlagtól elmaradó kereset okai közé tartozik az is, hogy a pedagóguspálya karrier szempontjából nem kellően tagolt, a végzést követő években, sőt évtizedben – a vezetői pályázatokban kikötött gyakorlati idő hossza miatt – nincs vagy minimális az esély arra, hogy a pályakezdő előrébb lépjen a ranglétrán, amivel növelhetné keresetét. A felső- vagy középvezetői szintre kerülő pedagógusok aránya 0,8, illetve 4,7 százalék, ami negyede, illetve fele a pályakezdő diplomások körében mért átlagnak. A döntő többség tehát beosztottként dolgozik, de ha ezt a szempontot is figyelembe véve hasonlítjuk össze a kereseteket, akkor is azt tapasztaljuk, hogy az messze elmarad a beosztott frissdiplomások átlagkeresetétől, ami 145 000 forint.
Közhely-számba megy, hogy a pedagógusok keveset keresnek. Az, hogy a fejlett országokhoz képest milyen nagy a lemaradás, a 2010-es európai uniós statisztika is jól szemlélteti. Nem meglepő, hogy az ISCED 1-2 kategóriában az évi 5222 eurós magyar minimumfizetéssel szemben Ausztriában 27 135, Finnországban 29 786 euró a minimumfizetés, de magasabb a cseh, (6709), a török (9206), az észt (7928), de még a szlovák is (5988), akiket pedig az ország fennállása óta pedagógusfizetés tekintetében mindig megelőztünk. Különös tudni, hogy egy pályakezdő dán óvónő fizetése csaknem négyszer annyi, mint egy magyar iskolaigazgatóé. (5) De kevés a fizetés a magyar átlagfizetéshez, főként pedig a nem pedagógus munkakörben dolgozó diplomások béréhez viszonyítva is. A 2010-es országos bruttó átlagfizetést (207 456 forint) nem éri el az ISCED 1-2-es tanítók, általános iskolai tanárok átlagfizetése (204 670 forint), jóllehet előbbiben a nyolc osztályt el nem végzett populáció is benne van! (6) Míg az egyetemet végzett diplomások magyarországi átlagfizetése havi bruttó 441 228 forint, addig a középiskolai tanárok esetében ez mindössze 238 824 forint. Különösen nagy a különbség az egyetemet végzett férfiak esetében, akik kevesebb, mint a felét keresik a nem pedagógus munkakörben dolgozó kortársaiknál.
A frissdiplomásokat vizsgáló kutatás szerint markáns differenciáló erővel bír a jövedelmi adatok alakulására a szülők legmagasabb iskolai végzettsége. Minél képzettebb a szülő, annál nagyobb átlagjövedelmet jelzett vissza a frissdiplomás. Ennek az amúgy nyugtalanító adatnak a margójára érdemes feljegyeznünk, hogy a pedagógusvégzettek átlagjövedelme nem éri el a legfeljebb nyolc osztályt végzett szülők frissdiplomásainak átlagbérét. Nem tudjuk, a két halmaz között mennyi az átfedés, de valószínűleg pedagógusként dolgozni sokak számára mégis anyagi lecsúszás lehet.

Elégedettség
Hogy mégis miért választják ma is sokan a pedagógusképzést és a pedagógusi hivatást? Mert jó és lélekemelő dolog gyermekeket, fiatalokat oktatni, nevelni. Nem véletlen, hogy az elégedettség ezen a területen kimagasló és megelőzi a többi képzési terület frissdiplomásainak átlagát. Amint az sem véletlen, hogy a legnagyobb elégedetlenséget a pedagógusi jövedelem jelenti.
Érzékelhető az is, hogy a pedagógusok többsége ragaszkodik munkahelyéhez: a megkérdezettek közel háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy első munkahelyén dolgozik, s közel a fele (44 százalék) úgy tervezi, hogy nem is vált munkahelyet az elkövetkező években. Ezek az adatok nyilván összefüggenek azzal, hogy egy-egy tanulócsoport végig vitele általában négy év, amit nem szívesen szakítanak meg a tanárok, tanítók, de ez a „hűség” emellett éppen úgy utalhat a stabilitás iránti vágyra, mint a pedagógusok alacsony mobilitási hajlandóságára.
Elgondolkodtató a kutatásnak azon adatsora, hogy míg a frissdiplomások több csoportja esetében – és munkáltatóik részéről is – az tapasztalható, hogy fontosnak tartják az első végzettség megszerzése utáni, a munka mellett történő további szervezett tanulást, a pedagógusok körében az ilyen tervek kevéssé gyakoriak. Csupán minden nyolcadik pedagógus (13 százalék) válaszolta azt, hogy a közeljövőben biztosan részt vesz valamilyen képzésen, valamivel több mint negyedük (28 százalék) pedig valószínűnek tartja ezt. A másik oldalon állnak ugyanakkor azok, akik biztosan nem (32 százalék) vagy valószínűleg nem (27 százalék) tervezik ismereteik bővítését, tudásuk fejlesztését, illetve szinten tartását új tanulmányok keretében. Nem véletlen, hogy a diplomás átlaghoz képest alacsony a további felsőfokú tanulmányokat folytató, illetve doktori képzésben részt vevők aránya. Ezek az utóbbi adatsorok – azaz, hogy a pedagógusok közel kétharmada nem tartja eminens feladatának ismeretei folyamatos karbantartását, megújítását – figyelmeztetők kell hogy legyenek az életpályamodell kialakításában részt vevők számára. Az életpályával szemben ugyanis kiemelt elvárás, hogy motiváljon a szakmai előrelépésre, amely tanulás nélkül aligha képzelhető el, ezért a továbbképzéseket, a bérkarriert és a pedagógusminősítést rendszerbe szervezve tartalmazza.
A kép, amely a kutatásból kiderül, meglehetősen lehangoló: külföldi tanulmányok hiánya, az átlagnál több mellékmunka, a legkisebb fizetés, csekély karrierlehetőség, alacsony továbbtanulási motiváció – mindez a diplomások proletárjává teszi a pedagógusképzésben részt vett és az oktatásban elhelyezkedő fiatalt. Kedvező változást, fordulatot csak egy hatékony pedagógusi életpálya program hozhatna – márpedig jelenleg azt látjuk, hogy az elkészült – meglehetősen hiányos és bizonytalan – koncepció bevezetése is veszélybe került. Mi lesz a magyar közoktatással, ha nem sikerül megfordítani ezt a szomorú tendenciát?

NIKLAI VERA

HIVATKOZÁSOK:

1. Diplomás pályakövetés – diplomás kutatás, 2010. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Kutatási zárótanulmány (http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/diplomas_kutatas2010/pedagoguskepzes.pdf) és Veroszta Zsuzsanna: Frissdiplomások 2011. Kutatási zárótanulmány. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. felsőoktatási Osztály, 2012. január (http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/DPR/Frissdiplomasok_2011_kutatasi_zarotanulmany.pdf)
2. Barber, Michael—Mourshed, Mona: Mi áll a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterében? McKinsey & Company, 2007. (http://oktatas.magyarorszaghonlap.hu/images/Mckinsey.pdf)
3. Pl. Polónyi István–Timár János, illetve Varga Júlia tanulmányai.
4. Lannert Judit – Sinka Edit: A pedagógusok munka- és munkaidő-terhelése. TÁRKI-TUDOK, Kutatási beszámoló. 2009. (http://www.tarki-tudok.hu/file/tanulmanyok/kutbesz_pedteher.pdf, 2011. október 24.)
5. EURYDICE: Teachers’ and School Heads’ Salaries and Allowances in Europe, 2009/10. European Comission. 2011. (http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/tools/salaries.pdf, 2011. október 30.).
6. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Foglalkozásonkénti alapbér- és kereset átlagok korcsoportonként a nemzetgazdaságban, 2010. (http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=afsz_stat_egyeni_berek_2010).

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.