2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 

A „finomhangolás” folytatódik

Ötévente szakértők értékelik majd minden pedagógus munkáját – Sipos Imre a közoktatás hatályba lépett változásairól

Az új tanévben hatályba lépett változások elsősorban a tanulók érdekeit szolgálják és lényeges minőségi változást hoznak a köznevelés rendszerébe – értékelte tanévkezdéskor a közoktatás helyzetét Sipos Imre. A köznevelésért felelős helyettes államtitkár úgy látja, természetes, hogy egy ekkora, alapjaiban átalakított rendszer soha nem tekinthető teljesen késznek és az átalakítás folyamata sem nehézségek nélküli. „Gyakran találkozunk olyan esetekkel és helyzetekkel, amelyekre a lassan két évvel ezelőtt elfogadott törvény még értelemszerűen nem tudott reagálni, az oktatásirányítás azonban megfelelő módon kezeli a felmerülő problémákat” – nyilatkozta lapunknak, hozzátéve: a „finomhangolást” folytatják a jövőben is.

Sipos_Imre– Szeptembertől átlagosan 34 százalékkal nő a köznevelési intézményekben pedagógus, illetve pedagógus munkakörben foglalkoztattak illetménye. Szűkebb környezetben az ember úgy tapasztalja, ezt meglehetősen változóan ítélik meg az érintettek, mert sokan közülük nem tudják elvonatkoztatni a kötött munkaidő 32 órára emelésétől. Önök milyen fogadtatását tapasztalják a pedagógusbérek emelkedésének?
– Azt tapasztaljuk, hogy pozitívan fogadják a pedagógusok, nagyon sok olyan pedagógus van ugyanis ma Magyarországon – és ők vannak lényeges többségben, összességében több mint 150 ezren –, akiknek ez számottevő bérnövekedést jelent. Fontos megjegyezni, hogy azzal, hogy a köznevelési törvény szabályai alapján a pedagógusbérek számítása a mindenkori minimálbér alapján történik, a kormány a bérnövekedésen túl a pedagógusbérek értékállóságáról is gondoskodott, a minimálbér emelkedésével ugyanis a pedagógusok jövedelme is automatikusan nő majd. Másrészt a pedagógushivatást támogató új bérrendszer bevezetésében az idei jelentős béremelés az első lépés volt; 2017-ig minden tanév kezdetén jogszabályban foglalt mértékben növekszik majd a fizetés.
A béremelésnek a kötött munkaidőhöz való viszonyítása nem merülhet fel, ha értjük a régi és az új fogalomrendszert: míg korábban kötelező óráról és egyéb feladatokért többlettanítási órákról beszéltünk – amelyekhez nagyon sok pedagógus nem fért hozzá, miközben mások túlterheltséggel küszködtek –, addig mára a munkaidő-szabályozás teljesen átalakult, egységessé vált. A pedagógusok munkaidejére és munkaidő-beosztására vonatkozó új foglalkoztatási rendszer alapjául már nem a kötelező óraszám, hanem a heti 40 órás munkahét szolgál. A pedagógusok heti 32 órát a jogszabályokban meghatározott pedagógia jellegű feladatokkal töltenek, ezen belül a tanítási órák száma 22 és 26 között alakul. Mivel korábban akár heti 28 óra megtartását is kérhették a pedagógusoktól, a mostani előírás heti két órával kevesebb, mint amennyit az előző szabályozás lehetővé tett. A pedagógusok emellett korábban is számos olyan pedagógiai, nevelői feladatot elláttak, amelyet az új rendszer a kötött munkaidő időtartamára szabályoz. Többségüknél a 32 óra kötött munkaidő is megvalósult eddig is, tehát ebben ők semmi újdonságot nem érzékelnek.
A béremelésre visszatérve: azon kollégák esetében, ahol a többlettanítási óraszám korábban nagyon magas volt, meglehet, hogy a béremelés kevésbé lesz jelentős, de a többségre nem ez a jellemző.

– Az alapszándék szerint a pedagógusbér-rendszer az eddiginél sokkal egységesebb és igazságosabb lesz, mert nem lesz akkora különbség aközött, hogy valaki az ország egyik vagy másik részén tanít, ugyanakkor a feladatok is egyenetlenek, amelyekért járó juttatások most beépülnek az alapbérbe. Hogyan kezelik a feszültséget, amit az okoz, hogy eltérő teljesítményhez ugyanaz a bér jár és miért ilyen szűk a differenciálás lehetősége?
– Nem gondolom, hogy ebben bármiféle feszültség lenne. Az intézményvezető – a nevelőtestület odafigyelésével – meg tudja oldani a pedagógusok délelőtti foglalkozásainak, szakköreinek, tanulókíséréseinek és egyéb feladatainak megfelelő módon és mértékben történő elosztását úgy, hogy az a kollégák között arányban álljon egymással.

– Lényeges újdonság ettől a tanévtől, hogy jogszabály szerint az iskola 16 óráig foglalkozásokat, felügyeletet biztosít a gyerekeknek. Milyen foglalkozások lesznek 13-14 és 16 óra között az iskolákban, miben lesz ez más, mint a napközi? Szükség esetén hogyan lehet ez alól felmentést kérni?
– Mivel a családok zöme kétkeresős, és kevés olyan család van, ahol a három nemzedék együttélésének köszönhetően a gyermekek hasznos időtöltéséről, felügyeletéről a nagyszülők tudnak gondoskodni, fontos, hogy az állam segítséget nyújtson ehhez. Azt a törekvést és intézkedést, hogy tanítás után a gyermek az idejét az utca helyett inkább az iskola biztonságos falai között töltse, nem is vitatja senki. A köznevelési törvény 6. számú Melléklete kellő órakeretet biztosít az általános iskolák számára ahhoz, hogy délután 4 óráig, vagy ha igény van rá, 5 óráig a tanulók számára a házi feladat elkészítésén túl vonzó, színes programokról gondoskodjanak: felzárkóztató, tehetséggondozó és sporttevékenységet, szakköröket, színjátszó kört, múzeumpedagógiai és egy sor más foglalkozást szervezzenek.
Abban az esetben, ha a szülő meg tudja oldani otthon a gyermeke felügyeletét – mert példának okáért gyesen van a másik gyermekével – vagy a gyereknek délután például edzésre kell mennie, akkor a szülő kérelme alapján az iskolaigazgató felmenti a tanulót a délutáni foglalkozásokon való részvétel alól.

– Szeptembertől életbe lépett az országosan is egységes tantervi szabályozás, az iskolák kezdő évfolyamain (1., 5., 9. és a hatosztályos gimnáziumok 7. évfolyamán) az új Nemzeti Alaptanterv nyomán elkészült kerettantervek szerint tanulnak már a diákok. Milyen célt szolgál mindez?
– A legtöbb országhoz hasonlóan a magyar pedagógusok és a szülők többsége is úgy gondolkodik, hogy az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a köznevelési intézményekben minden magyar gyermek számára ugyanazokat a műveltségi tartalmakat, korszerű ismeretanyagot közvetítsék a pedagógusok. A közműveltség, a magyar kultúra kapocs a generációk között, s ennek hatékony érvényesüléséhez szükség van arra, hogy a tananyagnak legyenek állandó elemei (mint például Arany János költészete, a törökök ellen vívott háború, Kodály Zoltán életműve stb.). Az egységes tartalmi szabályozás ezt szolgálja, oly módon, hogy a pedagógusok teljes módszertani szabadságot élveznek, az iskolák pedig szabadon rendelkeznek a tanítási órák tíz százalékával, amit pedagógiai céljaikra használnak fel, igazodva a helyi elvárásokhoz, igényekhez.

– Az iskolák módosítják saját pedagógiai programjukat és saját hatáskörben elfogadják. Nem hiányzik innen valamilyen szakmai kontroll? Hogy áll az alternatív kerettantervek jóváhagyása?
– Az alternatív kerettantervek jóváhagyása megtörtént, ami pedig az iskolai pedagógiai programok szakmai kontrollját illeti, eddig sokak számára az volt a baj, hogy volt. Most az a baj, hogy nincs. Eddig azt mondták, hogy az iskoláknak szakmai önállóságuk van, pedig volt egy szakértői fázis a pedagógiai programok bírálatában. Most azt mondják, az iskoláknak nincs szakmai önállóságuk, de kérik a szakértői kontrollt. Sajnálatos emberi tulajdonság, amikor a jóban is folyton a rosszat keresik. A jogszabály egyébként elég egyértelműen kimondja, hogy ha többletkötelezettség hárul az intézményre, akkor a fenntartónak joga van erről dönteni. Ez a jogszabály az intézmények szakmai önállóságát, szakmai felelősségét kívánja erősíteni.

– Hogyan vizsgázott ön szerint az új tankönyvterjesztési rendszer?
– Jól vizsgázott: a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) iskolakezdésig az összes tankönyvet kiszállította az iskolákba, tanévkezdésre a diákok átvehették névre szóló tankönyvcsomagjaikat. Az esetenként felmerülő hiányosságok pótlása beszélgetésünk idején folyamatban van. Fontos tudni, hogy idén több mint 708 ezer diák jutott hozzá – az első évfolyamosok és a rászorulók – ingyenesen a tankönyvekhez. Az iskolai tankönyvellátás idén bevezetett megújításának egyik kiemelt célja – az átlátható, költséghatékony, minőségi tankönyvellátás megteremtése mellett –, hogy néhány éven belül minden általános iskolás diák ingyenesen jusson hozzá a tankönyvekhez. A kormány ezzel az intézkedésével komoly segítséget nyújt a családoknak, hiszen az iskolakezdés költségeinek mintegy felét teszi ki a tankönyvek megvásárlása. A térítésmentes tankönyvellátás a következő években felmenő rendszerben valósul meg.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kormány 2010-től kezdődően megállította a tankönyvárak emelkedését. A Nemzeti Tankönyvkiadó 2004-es eladásakor az előző kormány azt ígérte, hogy a privatizáció kedvező – árcsökkentő és minőségjavító – folyamatokat indít el, ezzel szemben 2004 és 2010 között az árak több mint duplájára emelkedtek. Míg 2005 és 2010 között az akkori oktatásirányítás szabad utat engedett az infláció feletti áremelésnek, addig 2010-től a szakterületért felelős miniszter minden évben élt árkorlátozó jogával és a tankönyvek árát gyakorlatilag befagyasztotta, mi több, a 2013/2014-es tanévtől kezdődően a tankönyvcsomagok legdrágább elemének számító nyelvkönyvek árát csökkentette. A kormány tehát megakadályozta az iskoláskorú gyermekeket nevelő családok anyagi terheinek növekedését. S végül, de nem utolsósorban szeretném felhívni a figyelmet még arra is, hogy az idei tanévtől a KELLO terjesztési jutalékából a működési költségek levonása után fennmaradó összeget az iskolák kapják meg könyvtáraik fejlesztésére.

– Küszöbön áll a pedagógusok munkájának szakmai értékelése, ellenőrzése. A próbaértékelések megtörténtek, a tesztidőszakon ebben a tanévben túljutunk, sőt a minősítési folyamat talán „éles” értelemben is megkezdődik. Ki dönt arról, hogy ki kerül be az első években a minősítettek közé, s kinek kell éveket várnia erre?
– A külső szakmai ellenőrzés több mint negyed évszázada – a tanfelügyelet 1986-os eltörlése óta – hiányzik a magyar köznevelési rendszerből. Az erre való törekvés 2000 óta itt-ott-amott fellelhető volt, de a Comenius 2000 minőségfejlesztési programot, a pedagógusteljesítmény-értékelés rendszerét az iskolák és a fenntartók esetlegesen és véletlenszerűen alkalmazták. Most erre országosan egységes szempontrendszer alakult ki, amelyik nem hagyja figyelmen kívül azokat az Európában is működő külső pedagógiai, szakmai ellenőrző-értékelő modelleket, amelyeket a legtöbb ország a korszerű, nemzetközi tapasztalatokra épülő oktatási rendszerében is fontosnak tartott megőrizni. A szeptemberben elinduló hazai tanfelügyeleti rendszer alapvető célja a pedagógusok és a nevelési-oktatási intézmények szakmai fejlődésének támogatása, a minőségi nevelés, oktatás biztosítása.
Ennek részleteit a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) kormányrendelet szabályozza. Az oktatásért felelős miniszter az Oktatási Hivatal javaslata alapján elkészített minősítési tervben minden év április 30-áig dönt a következő évben minősítő vizsgán, minősítési eljárásban részt vevő pedagógusokról. A minősítési tervbe fel kell venni azt a gyakornokot, aki minősítő vizsgára jelentkezett, valamint azt a pedagógust, akinek a minősítési eljárásban e rendelet szerint kötelező a részvétele. A kötelező minősítésben részt vevők felvételét követően fennmaradó, illetve az időközben – a foglalkoztatási jogviszonyuk megszűnésére vagy szünetelésére tekintettel – kiesett jelentkezők miatt felszabaduló minősítési keretszám elosztása megyénként és munkakörönként arányosan, a jelentkezők szakmai gyakorlatának és a különös feltételeknek történő megfelelés figyelembevételével folyamatosan történik.

– A minősítők a 60 órás továbbképzéssel automatikusan Pedagógus II. fokozatba kerülnek-e? Ez egyenértékű-e a minősítéssel?
– A Pedagógus II. fokozatba kerüléshez minden esetben a megfelelő szakmai gyakorlaton kívül a minősítési eljárást kell teljesíteni. A 60 órás továbbképzés a tanfelügyeletben és a minősítési eljárásban való szakértői részvétel feltétele, a pedagógusminősítéssel nem egyenértékű.

– Nem gondolják-e úgy, hogy jobban meg kellene becsülni az iskolában használható több tudást vagy a nehéz körülmények között végzett munkát, mint azt, ha valaki kutatótanárként mondjuk görög nyelvészetből doktorál?
– A nehéz körülmények között végzett munkáért járó vagy a gyógypedagógiai, osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői pótlékok nem csupán megmaradtak, az új rendszerben emelkedtek. Az új bértábla áttekinthető, nyilvános, bárki számára megtekinthető: mind a munkában eltöltött éveket, mind pedig a tanulmányi végzettségeket tekintve honorálja a többletet.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valakinek ne sikerüljön a minősítése? Sokan úgy látják, ez szinte lehetetlen.
– A minősítési eljárás során a minősítő bizottság többek között az intézményi önértékelés pedagógusra vonatkozó részei, az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) értékelése, a meglátogatott foglalkozások és a portfólióvédés alapján értékeli a pedagógus munkáját. Az értékelés során a Pedagógus I. fokozat eléréséhez a megfelelés alsó küszöbértéke 60%, a Pedagógus II. fokozat eléréséhez 75%, Mesterpedagógus és Kutatótanár fokozat megszerzéséhez pedig 85%. Nem ez a minősítési rendszer célja, de valószínűsíthetően lesznek olyan pedagógusok, akik nem fognak megfelelni a minősítési eljáráson. A minősítés kompetenciaalapú, ezért ha valaki a nyolc kompetencia közül egynél nem éri el a kettes értéket, úgy a minősítő bizottság tagjai az eljárást sikertelennek értékelik. Érvénytelen a minősítés például abban az esetben, ha a minősítendő pedagógus forrásmegjelölés nélkül mások által készített dokumentumot tölt fel az e-portfóliójába.

– Hogyan alakul a jogorvoslat lehetősége egy TÁMOP-projekten belül kiadott minősítés esetében?
– A minősítés nem „egy TÁMOP-projekten belül” történik. A TÁMOP 3.1.5 a pedagógus-életpályamodell szakmai kidolgozója, pilot keretében csak próbaminősítéseket végez. A minősítés az Oktatási Hivatal, valamint a kormányhivatalok feladata. A pedagógus a szakértői minősítést nem vonhatja kétségbe. Az eljárásrenddel kapcsolatban 15 napon belül nyújthat be fellebbezést az illetékes kormányhivatalhoz.

– A második minősítés után valóban akár évtizedeket is taníthat valaki anélkül, hogy meg kellene erősítenie, alkalmas a munkája végzésére, hogy nem kopott a tudása, kellően innovatív, nem égett ki és így tovább? Ha igen, mi erről a véleménye?
– A pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) keretében ötévente minden pedagógust értékelnek a köznevelési szakértők, függetlenül attól, hogy hány éve van a pályán és az előmeneteli rendszer melyik fokozatában van. Az ellenőrzés során az intézményi önértékelésben megjelenik a vezetők, a munkatársak, a szaktanácsadók, szülők és a diákok véleménye is. A szakértők az óralátogatás tapasztalataiból is informálódnak az adott pedagógus munkájáról, tudásáról, innovativitásáról.

– Döccenőkkel indult az oktatási intézmények állami fenntartásba vétele. Az új tanévben csökkennek-e ezek a döccenők? Hogyan tervezik kiegyenlíteni az iskolák közötti jelentős eltéréseket?
– Nagyon sok településnek mentőöv volt ez a lépés, hiszen komoly nehézséget okozott önkormányzataik számára az intézmények fenntartása. A tankerületi rendszerrel, az iskolák összekapcsolásával egy olyan egységes értelmezés és feladatellátás valósult meg, amelynek már most látjuk az előnyeit.
Az oktatásért is felelős miniszter a gyermekek, családok, települések érdekeit messzemenően szem előtt tartva országosan 606 köznevelési intézmény átalakításáról, átszervezéséről, fenntartási jog átadásáról döntött 2013. május 31-ig, amelyek összesen 456 állami fenntartásba vett intézményt érintettek (ez a szám nem tartalmazza a szakképző iskolákat érintő átszervezéseket és a Vidékfejlesztési Minisztériumnak átadott intézményeket). Hangsúlyozni szeretném, hogy a 2013/2014-es tanévben egyetlen intézmény sem szűnt meg jogutód nélkül. Azokon a településeken, ahol egy állami általános iskola van, a felső tagozatos gyermekek az alacsony osztálylétszámok ellenére továbbra is helyben tanulhatnak.
A megyei fejlesztési tervek – több mint két évtizedes hiányt pótolva – első ízben tették lehetővé, hogy a demográfiai trendek, az ellátandó feladatok becsülhető nagyságrendje és a rendelkezésre álló kapacitások összevetésével szülessenek meg azok a döntések, amelyek csökkentik a települések eltérő gazdasági, szociális, kulturális adottságaiból fakadó különbségeket.
A pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai szakmai-szolgáltatások rendszerét – állami feladatként – a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ látja el, és annak érdekében szervezi át, hogy megszűnjenek az átfedések, jól képzett szakembergárda foglalkozzék a fiatalokkal, segítse a pedagógusok munkáját, hogy csökkenjenek a területi egyenlőtlenségek és javuljon a színvonal.
Teljesen természetes, hogy egy ekkora rendszer átállítása, bizonyos jogkörök és hatáskörök delegálása, értelmezése nehézségeket okozhat, ezek azonban a megfelelő szabályzókkal kezelhetők. Az eddig felmerült problémákat igyekeztünk kezelni, szükség esetén akár törvénymódosítással is, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a szabályzókat úgy alakítsuk ki, hogy azok a valósághoz minél közelebb legyenek.
A sajtóban olykor felnagyított döccenők mellett is látni kell, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordított arra, hogy megteremtse és hosszú távon is garantálja azokat a feltételeket, amelyek támogatják a szülők és az egész magyar társadalom által támasztott elvárások teljesülését. Hitem szerint az átalakítások nyomán egy igazságos, méltányos, minden gyermek számára magasabb színvonalú nevelést-oktatást és valódi esélyegyenlőséget kínáló, jobb és hatékonyabb köznevelési rendszer jön létre, és ez már most szeptembertől érezhető, tapasztalható lesz.

– A Szépművészeti Múzeumban augusztus 21-én tartott ünnepségen az új intézményvezetők átvették kinevezési okirataikat. Hogyan zajlott a döntés folyamata?
– A köznevelésről szóló törvénynek megfelelően a pályázatokat a nevelőtestület, a szülői és diákközösségek, többcélú intézményben az igazgatótanács, a fenntartó, az intézmény székhelye szerint illetékes vagy az intézményt működtető települési önkormányzat véleményezte, majd a kinevezésekről az oktatásért felelős miniszter átruházott hatáskörében a köznevelésért felelős államtitkár döntött. Hoffmann Rózsa a kiválasztás során a véleményező testületek, szervezetek javaslatainak, ajánlásainak mérlegelése és a pályázati dokumentáció áttanulmányozása mellett egyeztetett a pályázatok támogatóival vagy éppen ellenzőivel, sőt nemritkán magukkal a pályázókkal is, hogy valóban szakmailag megfelelő döntés szülessen. Nyilvánvalóan a legfontosabb szempontnak azt tekintette, hogy az adott intézmény élére a legkiválóbb, legrátermettebb, a pályázati kiírás jogszabályi feltételeinek megfelelő végzettséggel, képesítésekkel és szakmai tapasztalattal rendelkező szakember kerüljön. Messzemenően egyetértek államtitkár asszonnyal: az igazgatók kinevezésének miniszteri szintre emelése a tanártársadalom egészének korábbinál sokkal nagyobb megbecsülését szimbolizálja, az intézményvezetők munkájának fontosságát fejezi ki.

– Van-e tervük a mindennapos testnevelés jelentős személyi- és tárgyifeltétel-hiányának kezelésére?
– Induljunk ki onnan, hogy a mindennapos testnevelés bevezetésével és elterjesztésével, az új rendszer elvével a szülők, a társadalom, az iskola világa és azon belül a pedagógustársadalom (különös tekintettel a testnevelő tanárokra) meggyőző többsége egyetért. A gyermekek egészségi mutatói oly mértékben adtak, adnak okot aggodalomra már sok éve, hogy emellett nem lehetett tétlenül elmenni. A kormány tehát nem alaptalanul tartja kiemelten fontosnak a mindennapos testnevelés bevezetését és a testnevelés órák szakmai tartalmának megújítását. Rendkívül fontos, hogy ennek jegyében az idei tanévtől az 1., 5. és 9. évfolyamra járó tanulókon kívül a 2., 6. és 10. osztályos diákok életének is részévé válik a mindennapos mozgás, amely immár az új testnevelés és sport kerettanterv tartalmi modernizációjának keretei között valósul meg.
Ebben a törekvésben a 2012-ben 500 millió forintos állami forrásból, 1000 pedagógus sikeres kiképzésével elindult Kölyökatlétikai Program – amelynek szakmai tartalmát a Magyar Atlétikai Szövetség dolgozta ki – kulcsfontosságú, a bevezetése és beépítése a testnevelési kerettantervekbe komoly sikert jelent. Az általános iskolák alsó tagozatain tanító testnevelők és tanítók továbbképzésének köszönhetően a nevelési-oktatási intézmények zökkenőmentesen tudtak eleget tenni az új kerettantervnek, amely kötelezően előírja kölyökatlétikai mozgásformák tanítását. A siker konkrét mutatója, hogy míg a kimutatások szerint korábban a tanulók 75 százaléka kizárólag a testnevelés órán sportolt heti 2-3 alkalommal, addig a programban résztvevők az elmúlt tanítási évben minden tanítási napon, tehát éves szinten legalább 182 alkalommal idejüket sporttal tölthették. Éppen ezért a program folytatásához a kormány további támogatást ad: a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékkeretből 500 millió forintot csoportosított át a Kölyökatlétikai Program kiterjesztésére. A rendelkezésre álló összegből újabb 1000 pedagógus továbbképzésére nyílik majd lehetőség. A pedagógusok továbbképzése mellett a Kölyökatlétikai Program oktatását az iskolákban speciális, szakmai eszközcsomag is segíti; az idei kiegészítő támogatásból ezek az eszközök is beszerezhetőek azokban az intézményekben, ahol ez korábban nem történt meg. A tanítókat, tanárokat tavaly felkészítő Semmelweis Egyetem idén is közreműködik a képzések lebonyolításában és az eszközök beszerzésében, ezzel is segítve a mindennapos testnevelés és a Kölyökatlétikai Program minél eredményesebb megvalósulását.
Emellett meg kell említenem, hogy a kormány a társasági adókedvezményekkel (Tao sportbeli bevezetésével) jelentős mértékben ösztönzi a sportlétesítmények fejlesztését, épülését is. Azon létesítmények, amelyek ilyen, úgynevezett Tao támogatásból újultak meg vagy jöttek létre, ahogy megnyitják kapuikat, üzemidejük húsz százalékában kedvezményes vagy ingyenes sportolási helyszínként szolgálnak a diáksportnak és a szabadidősportnak, így számos intézményben nyílt és nyílik kedvező lehetőség a sportra és a testi nevelésre, nem csupán gyermekeinknek, hanem a sportolni vágyó felnőtteknek is.

– Hogyan vehetők igénybe a bűnmegelőzési tanácsadók?
– A szakiskolák, középiskolák igazgatói jelezhetik a tankerületi igazgatóknak, ha megítélésük szerint a tanulók védelme érdekében vagy az iskola környezetében lévő – akár a gyermekeket is érintő – bűncselekmények megelőzése, a közbiztonság védelme érdekében az intézménynek bűnmegelőzési tanácsadó segítségére van szüksége. A bűnmegelőzési tanácsadók az ország valamennyi megyéjében rendelkezésre állnak, és az iskolák kérésére az adott tankerület bevonásával nyújtanak segítséget a rendelkezésre álló kapacitások mértékéig a bűnmegelőzésben a tanárok, gyermekek informálásában, a tanítás nyugalmának megőrzéséhez szükséges feladatok ellátásában, a tanulók megóvásában.

– Ön a kormányzati ciklus utolsó évében lett helyettes államtitkár. Mennyire tud azonosulni mindazzal, amit az elődjétől átvett, tervez-e saját elképzelései szerinti változtatásokat?
– Van egy folyamat, amit tovább kell vinni. A köznevelési törvény az iskolák, a fenntartók, s részben az államtitkárság számára is meghatározott egy pályát, ezen végig kell menni. Helyettes államtitkári kinevezésem után úgy nyilatkoztam, hogy el kell végezni a „finomhangolást”, és ezt ma is fenntartom. Gyakran találkozunk olyan esetekkel és helyzetekkel, amelyekre a lassan két évvel ezelőtt elfogadott törvény még értelemszerűen nem tudott reagálni. Senki nem tagadja, hogy folyamatos korrigálásra van szükség, hogy ebben még számos teendőnk van, és senki nem állítja, hogy ez egy kész rendszer, hiszen nem is lehet az sohasem. Azon vagyunk azonban, hogy a feladatokat megoldjuk.
Az előttünk álló feladatokban – a minősítés egyes elemei, a szaktanácsadói, tanfelügyeleti rendszer éles bevetése, az intézmények működéséhez szükséges további jogszabályok előkészítése – immár helyettes államtitkárként tudok közreműködni, és mindent megteszek azért, hogy az eddigi tapasztalatom alapján a lehető legjobb irányba tereljem és segítsem ezeket a folyamatokat.

 

Sipos Imre
Köznevelésért felelős helyettes államtitkár. 1965-ben született Nagykanizsán. 1984 és 1989 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán tanult, matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1999 és 2001 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának hallgatója volt, közoktatási vezető szakirányú szakképzettséget szerezve. 1989–1990-ben programtervező volt a VIDEOTON Számítástechnikai Gyárának Software laboratóriumában, majd 1990-től 2012-ig tanár a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskolában, ebből 1998 és 2012 között az intézmény igazgatója. 2012. december 1-jétől 2013. április 15-ig a KLIK Székesfehérvári Tankerület igazgatója. Munkáját 2008-ban Németh László-díjjal ismerték el. Nős, két egyetemista gyermek édesapja.

Varga Gabriella

 

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.