2018. december 18., kedd Auguszta napja

 

Archívum

 

Egyidejűleg Kórkönyv és Korkönyv

A nem kevesebb, mint huszonkét önálló vagy társverseskötetből, legalább annyi antológiából, számos általános iskolai irodalomszakmai munkáról, tíz rocknagylemez dalszövegeiről ismert, két éve elhunyt szombathelyi költő, Balogh József ma is tud újat mondani lelkes olvasóközönségének. Jóllehet annak idején – a 2000-es évek elején – a Savaria Fórum hetilap helyet adott ötletes-szellemes tárcasorozatának, és e rövid, aktuális témákat tárgyaló prózai írásokból Fűzfa Balázs irodalomtörténész is beszerkesztett huszonhármat a Savaria Médiacentrum Lapkiadó Kht. által 2002-ben megjelentetett Gondok Csöndek Parolák című Balogh József-kötetbe, a szerzőt prózaíróként ma kevesen ismerik. Holnap azonban már többen fogják: Pölöskei-Szovák Csaba felelős kiadó – nem mellesleg a Balogh József Öröksége Alapítvány kuratóriumának elnöke – jóvoltából ugyanis a Balogh József által jegyzett összesen hetvenhárom tárca a közelmúltban napvilágot látott Kó(o)rkönyv című kötetben immár egyszerre hozzáférhető.

27_BJ_Korkonyv_borito_cimoldal– Annak idején én biztattam Jóskát, hogy írjon prózát, hiszen a különböző fellépései alkalmával, az író-olvasó találkozóin, a nyílt irodalomóráin megtapasztalhattam, hogy nemcsak a versekkel bánik mesterien – magyarázza Pölöskei-Szovák Csaba. – Aztán eljött a tavalyi karácsony. Feleségem, Gertrúd (a szombathelyi Bercsényi Miklós Általános Iskola igazgatóhelyettese – a szerk.) az ünnepek előtti hetekben egyre gyakrabban „kimaradozott”, nem a megszokott időben ért haza. Mindig arra hivatkozott, hogy ajándékokat keresve járja a várost. Gondolni sem mertem volna, mi lesz az én ajándékom! A könyvtárba járt és készített nekem egy katalógust Balogh József megjelent prózaírásairól. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy tartozom ezek kiadásával Jóskának. A feleségem az írások begépelésében és a több korrektúrafordulóban is segített, a műszaki szerkesztőt is ő instruálta. A legnagyobb köszönet – a szerző után – őt illeti: nélküle könnyen lehetséges, hogy még éveket kellett volna várnunk erre a kötetre.


A termékeny alkotó és elkötelezett magyartanár utolsó munkahelyén, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában 2013. november 11-én megközelítőleg százfős közönség előtt tartott könyvbemutatón Pölöskei-Szovák Csaba köszönetet mondott a költő özvegyének, Anikónak (a szombathelyi Simon István Utcai Általános Iskola pedagógusa – a szerk.), valamint két fiának, Zolinak és Matyinak, amiért szerettük szellemi hagyatékának örököseiként azonnal és feltétel nélkül átengedték a szerzői jogokat s élénk figyelemmel kísérték a könyv elkészülésének folyamatát. A hála szavait érdemelte ifj. Tanai György is, aki a könyvhöz grafikai munkákat készített, továbbá a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és személy szerint Sátory Károly igazgató és Gregersen-Labossa György lelkész is, amiért a rendezvénynek első szóra helyet biztosítottak.


Az esten Szabó Tibor színművész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja olvasott fel a kötetből, és videofelvételről a szerzőt magát is megidézték. Az oly sok Balogh-verset megzenésítő Tarisznyások együttes közreműködése mellett felelevenített a költő-tanárhoz fűződő emlékeiből Pongrácz Tamás, az egykori általános iskolai osztálytárs és Szabó Szilvia, a volt elemi iskolás tanítvány Nagysimonyiból. Pálné Horváth Mária, a celldömölki Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója meglehetősen kifejezően írta le Balogh József személyiségét: „Amikor megjött, kisütött vele a nap.” Erős Attila, a Lord együttes gitárosa mélyen megrendülten szólt Balogh József pótolhatatlannak tűnő hiányáról. Végül, de nem utolsósorban Dancs Rózsa, a kanadai Kalejdoszkóp művészeti-kulturális folyóirat kiadója-szerkesztője foglalta össze, hogy versei és tárcái alapján milyen embernek képzelte a lapjában sokszor közölt, de személyesen nem ismert költőt: olyannak, mint akit mindenben a játék, a játékosság vezérelt.


A tárcák hallatán ismét megbizonyosodtunk arról, hogy Balogh József sajátos stílusát talán éppen ezek az írásai fejezik ki legjobban. A lírikus tömörségével, a rá oly jellemző szó- és betűjátékok ötletesen, hangulatosan, szép ívűen megkomponált füzérével mondja el egészen rövid szösszeneteiben mindazt, amit mi nem merünk elmondani, csak gondolunk, vagy – kevésbé kívánatos esetben – nem is gondolunk.


Csodálatra és tiszteletre méltó érzékenységgel emeli fel az utcáról és öleli magához az ott heverő témát, hogy utána alapos vizsgálat alá vegye, apró részletességgel körüljárja, majd eredeti megvilágításban elénk tárja. Mindenről és mindenhez van az olvasót-szemlélőt – urambocsá’: a világot – felébresztő szava… mert intelmei legtöbbször csakugyan úgy hatnak, mint egy kijózanító friss, hűvös szellőfuvallat. Szellőfuvallat, amely nem dönt le a lábunkról erejével, hanem gyengéden átjár, így eszméltet fel és rá. Arra, hogy nem jó irányba fordultunk. Arra, hogy ahol haladunk, az zsákutca.
Még valami kiderül Balogh József legújabb gyűjteményéből: hogy mennyire mestere volt a szórakoztatva tanításnak. A legkomolyabb kritikáját is humorba csomagolta, talán ezért is szólnak ezek az írások valóban mindenkihez.


Balogh József tárcái többek, mint könnyed hangvételű kisesszék. A többletet az a végtelennek tűnő nyelvi lelemény adja hozzá, amire csak egy magyartanár-költő-dalszövegíró képes, amely elvitathatatlanul Balogh Józsefnek volt a sajátja.


„Örökké optimista, vidám és előremutató volt a kapcsolatunk” – jegyezte meg Pölöskei-Szovák Csaba. Ám hiába tüntette fel a meghívón a „Komédia-vígjáték az élet” kijelentést, s hiába a törekvés, hogy az olyannyira humor jellemezte költőre emlékezzünk vidám hangulatban, a könnyeket nem lehetett megfékezni. De ez így van jól: a megannyi átnyújtott érték, gazdag tartalom hiánya túl nagy ahhoz, hogy ne fájjon, s ezt az érzést miért is kellene elrejteni?


„Látod, Jóskám? Mennyi emberben meggyökereztél!” – ez is a könyvbemutató felejthetetlen mondata marad (a Benned meggyökereztem versre utalóan), mint ahogy az együtt töltött közel három óra úgy egészében, ahogy volt, a csodálatos emlékműsorral és a közös vacsorával. Mert egy különleges alkotóhoz különleges esemény dukál, s tudták ezt a szervezők is, ezért főzették meg a költő egyik kedvenc eledelét – a zalai csülkös babos káposztát – s vendégeltek meg vele mindenkit, aki részt vett a könyvet bemutató megemlékezésen.


Azóta már mind többen tudják: a Kó(o)rkönyv mindenhol mindenkor mindenkinek élvezetes olvasmány, mert vidámságra serkent, mosolyra derít, megmutatja édes anyanyelvünk roppant gazdagságát, s mint ahogy egy görbe tükörhöz illik, közben mélyen eltűnődtet a világ folyásáról.


Mert Balogh József az igazat mondja, nem csak a valódit.

 

Varga Gabriella

 

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.