2018. december 10., hétfő Judit napja

 

Archívum

 

Vita a tanév rendjéről

Szakmai vagy meteorológiai kérdés a nyári szünet hossza?

Megfontolandónak tartaná a tanév rendjének (tanítási idő mértéke, szünetek hossza és helye stb.) áttekintését Pokorni Zoltán. A korábbi oktatási miniszter, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke szakmai érveket sorakoztatott felvetése mellett. Ezekkel érdemben nem szállt szembe Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, ehelyett egyszerűen csak az „időnként felröppenő ötletek” közé sorolta a javaslatot. Mindeközben a világ több országában van napirenden a tanítás rendjének átszervezése, a magyarnál már ma is rövidebb nyári szünet megkurtítása. Nem véletlenül: a tanítási idő elosztása, a szünetek helyének kijelölése komoly hatással van az iskolai teljesítményre és az esélyegyenlőségre.

„Magyarországon a tanítási napok és hetek száma megfelel az európai átlagnak, nincs ok ezen változtatni” – nyilatkozta Hoffmann Rózsa Pokorni Zoltán felvetésére reagálva. De hivatkozott a tárca a magyar oktatás hagyományaira és éghajlati sajátosságokra is, hasonlóan a szakszervezetekhez és a szülői képviseletekhez. Úgy tűnik, más – az oktatás terén előttünk járó országban – nem bagatellizálják el ezt a kérdést, nem hivatkoznak szelektíven kiválasztott statisztikai adatokra, nem félnek újraértékelni szokásokat, s nem is meteorológiai problémaként próbálják kezelni ezt a valóban szakmai kérdést.
A nyári szünet lerövidítésén s általában a szorgalmi idő és a szünetek ritmusának, rendjének az átalakításán nem csak azokban az országokban gondolkoznak, ahol hagyományosan hosszú, 10-12 hetes a nyári vakáció (mint például az USA-ban, ahol egyébként már így is több millió gyerek jár olyan iskolába, ahol a hosszú nyári szünet helyett év közben kapnak rövidebb pihenőket a diákok). Angliában, ahol már ma is csak hathetes a nyári vakáció, éppen mostanában fontolgatja az oktatási vezetés annak két héttel történő megkurtítását. Franciaországban szintén ennyivel lenne rövidebb a nyári szünet – így hét hétig tartana –, amennyiben a kormány elfogadja a miniszter által megbízott szakértői bizottság javaslatát. Cserébe évközben több hosszabb pihenőt kapnának a tanulók, átlagosan minden hetedik tanítási hetet követően egy-két hetet.
Az ok mindenütt ugyanaz: a tapasztalatok azt mutatják, hogy az időben jobban elosztott tanítás, a több, de rövidebb szünet hatékonyabb, előnyösebb mind a tanulók, mind a pedagógusok teljesítményét illetően. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a terhelés optimális elosztása érdekében számos országban kísérleteznek a heti tanítási napok számának variálásával is. Van, ahol négy vagy négy és fél naposra rövidítenék a tanítási hetet, másutt hatra emelnék az iskolában töltendő napok számát. Sőt Angliában az oktatási tárca vezetője szerint a hosszabb tanítási napok bevezetését is érdemes lenne megfontolni: a diákok egészen este hétig-nyolcig az iskolában maradhatnának, ott kapnának vacsorát is, hogy szüleik könnyebben vállalhassanak munkát.
Pokorni Zoltán érvei között is megtalálható, hogy a szülők többsége számára megoldhatatlan, de legalábbis nehezen kezelhető probléma a gyerekek nyári felügyeletének, ellátásának, foglalkoztatásának megszervezése. Ezt az államtitkárság is elismeri, ám a helyettes államtitkár – empatikusnak kevéssé nevezhető – nyilatkozata szerint „azért, mert elsősorban hátrányos helyzetű területeken nehéz nyáron mit csinálni a gyerekekkel, azt a fajta pedagógiai kultúrát és iskolai hagyományt, ami a magyar oktatás bioritmusát meghatározza, nem szeretnénk a közeljövőben felrúgni”. Azt ígérik, hogy a helyi önkormányzatokkal, a kormány más tárcáival együttműködve megtalálják majd a mindenki számára megnyugtató megoldást, ám konkrét javaslatot erre nem találni a Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciójában sem, ami az új törvény alapja lesz majd.
A tanulók felügyeletének kérdése nem elhanyagolható, de nem is a legfontosabb szempont. Az igazi gondot a volt miniszter szerint az jelenti, hogy egyrészt nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony Magyarországon a mindenki számára közpénzen biztosított oktatási, nevelési idő, s ez, valamint ennek nem arányos eloszlása növeli az esélykülönbségeket. Különösen az olyan országokban, ahol a tanulói teljesítményekre meghatározó erővel bír a családi háttér. Márpedig Magyarország ebben a tekintetben – a PISA-vizsgálatok tanulsága szerint – nem áll jól.
Hoffmann Rózsa ellenvetése részben igaz: a tanítási napok és hetek számát tekintve valóban csak kevéssel maradunk el a nemzetközi átlagtól, a tanulók számára közpénzből biztosított nettó tanítási idő tekintetében azonban már – képzési szinttől függően – 20-30%-os az elmaradásunk. Arról nem is szólva, hogy a statisztikai átlaghoz törekvés helyett minden bizonnyal érdemesebb lenne a nálunk sikeresebb oktatási rendszert működtető országok gyakorlatát mintának tekinteni és követni. Ez azzal jár együtt, hogy a tehetősebb, jobb helyzetben lévő vagy egyszerűen csak jobb helyen lakó családok képesek a közoktatás által nyújtott szolgáltatásokat az oktatási piacról megvásárolt szolgáltatásokkal kiegészíteni, míg a kevesebb lehetőséggel rendelkezők ezt nem tudják megtenni.
A másik fontos aspektus a terhelésnek a diákok szempontjából optimális elosztása. Pokorni Zoltán véleményét a szakértők többsége osztja: a diákok számára nem jó, ha ilyen hosszú időre kiesnek az iskolai oktatási, nevelési térből. A Pedagógus Szakszervezet elnöke erre úgy reagált, hogy ez szerinte sarkítva azt is jelentheti, hogy a gyerek minél kevesebbet legyen a szüleivel, nevelését át kell hárítani az iskolára. A nemzetközi kutatások tapasztalatainak ismeretében azt kell megállapítani, hogy amennyiben ezt kizárólagosan negatív kritikaként fogalmazta meg, akkor alaposan melléfogott. Ezek a vizsgálatok ugyanis arra mutattak rá, hogy a hosszú nyári szünet jelentős mértékben növeli a különbséget a rossz, illetve jó családi háttérrel rendelkező gyermekek teljesítménye között. Minél hosszabb a szünet, az esélyegyenlőtlenség annál nagyobb mértékű. A szorgalmi időszak alatt ugyanis az iskola képes a szegény és gazdag családok közötti különbséget kompenzálni, a szünetekben viszont a családi háttér a meghatározó a gyerekek fejlődése szempontjából. A különbségek csökkenthetőek lennének, ha a kedvezőtlenebb helyzetű gyerekek a szünetekben eljutnának táborokba vagy más fejlesztő foglalkozásokon vennének részt, a tapasztalatok viszont éppen azt mutatják, hogy ezekből pontosan ők maradnak ki, míg a tehetősebb családok gyermekeit a szüleik be tudják fizetni ezekre. Vagyis a hosszú nyári szünetet éppen a leghátrányosabb helyzetű gyerekek sínylik meg. Ez sajnos különösen igaz Magyarországra, ahol a családok helyzete kiemelkedő mértékben határozza meg a tanulók teljesítményét. Könnyű belátni azt is, hogy a nyári időszak tartalommal való megtöltése – legyen a megoldás a nyári szünet lerövidítése, erdei iskola vagy nyári táborok szervezése – nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekek érdeke, hanem a kedvezőbb háttérrel rendelkezőké is: a leszakadók problémája ugyanis közvetett módon őket is érinti a napi iskolai munka során, főként mert iskoláink amúgy sem jeleskednek a hátrányok kiegyenlítésében.
A minisztériumi vezetők ellenvetései közül nemigen állja meg a helyét a hagyományokra és az időjárásra való hivatkozás sem. A hosszú nyári szünet korábban sem az időjárás miatt volt hagyomány, hanem azért, mert a gyerekek ily módon tudtak segíteni a nyári munkákban, a betakarításban. A hosszú szünetnek ez a funkciója azonban már megszűnt. De az éghajlatra való hivatkozás más miatt is sántít. Egyrészt a rövidebb nyári szünet nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tanításnak a nem klimatizált iskolaépületekben kell zajlania. Kívánatosabb megoldás az erdei iskolai vagy iskolai tábori körülmények közötti oktatás, amely nemcsak a meleg ellen megoldás, hanem az iskolai munka módszertanában és hatékonyságában is előrelépést hozhatna. Másrészt aligha kérdéses, hogy például Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Mexikóban, Brazíliában, Chilében vagy Izraelben sem kedvez jobban az időjárás a nyári tanításnak, mégis több héttel hosszabb a tanév, mint nálunk. De hogy ne menjünk ilyen messzire, a környező országok gyakorlata is eltérő: Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában rövidebb, míg Romániában például hosszabb a nyári szünet, mint nálunk – s nem meteorológiai okok miatt.
Mindez azt jelzi, hogy bár nyilván számít a bevett gyakorlat, s az is, mennyire van meleg vagy hideg, de ezt a kérdést szakmai szempontok alapján kell megvitatni. Ahogyan azt teszik más országok oktatási kormányzatai. (FL)


Minél hosszabb, annál rosszabb?

A nyár jobban növeli a hátrányokat
Oktatáskutatók széles körben osztják azt a nézetet, hogy az iskola növeli a gyerekek között meglévő különbségeket. A társadalmi egyenlőtlenség újratermelődését valló szociológusok – mint például Bourdieau – szerint az iskola, sajátos nyelvével és kultúrájával, jobban érti és jobban jutalmazza a középosztálybelieket, és ezzel újratermeli a már meglévő egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a legfrissebb amerikai kutatások arra jutottak, hogy ha az iskolák homogénebb közeget alkotnak, mint a családok (vagyis az iskolák között kisebb a különbség, mint a családok között), akkor a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése éppen az iskolán kívüli környezetben gyorsul fel. Éppen ezért minél hosszabb ideig nélkülözik az iskola kiegyenlítő hatását a tanulók, annál inkább leszakadnak a hátrányos helyzetűek. A kompetenciák ugyanis nyáron is fejlődnek, de csak akkor, ha a gyerekek megkapják a megfelelő impulzusokat. Természetesen nem arról van szó, hogy nyáron is iskolás módon kellene tanulniuk, viszont a sport, a kézműveskedés, a táborok és a nyári olvasás mind fejleszti az alapkompetenciákat. Az a gyerek azonban, akinek ilyenkor ingerszegény a környezete, bizony nem fejlődik, vagy csak sokkal lassabban.

Az amerikai kutatások eredményei
Az egyik legfrissebb amerikai kutatás az országosan reprezentatív Kora gyermekkori longitudinális óvodás felmérés adatbázisát használta, ami 20 ezer gyermek 1998 és 2000 között felvett adatait tartalmazza. Bonyolult számításokkal megmérték, hogy mennyit fejlődtek a gyerekek olvasásban és számolásban az óvoda végén, a nyáron és az első osztályban. Azt tapasztalták, hogy a leggyorsabb fejlődés átlagosan az első osztályban zajlott (2,49 pont havonta), aztán az óvodában (1,65 pont havonta), nyáron viszont alig történt változás (0,01 pont havonta). Ugyanakkor az eredményekben mind az iskolai, mind a tanulói szinten nagyobb szórást kaptak nyáron, mint a tanévben. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb eltérések a gyerekek fejlődésében nyáron voltak tapasztalhatóak, ahol bizony az átlagos kis érték mögött az is ott van, hogy voltak olyan gyerekek, akik visszafejlődtek. Az iskola viszont, legalábbis az amerikai, növeli az átlagos teljesítményt, csökkenti a tanulók közötti különbségeket és segít a lemaradóknak behozni a hátrányukat.
Egy másik – a John Hopkins Egyetem munkatársai által vezetett – kutatás, amely a baltimore-i iskolakezdési iskolapanel adatait használta, hasonló eredményekre jutott. Mintegy 800 tanuló adatait követték 1982 óta, 20 véletlenszerűen kiválasztott általános iskolában. A kutatás eredményei szerint a tanulók teljesítménye közötti különbségek kétharmada a nyári szünetekben halmozódik fel, és csak a maradék egyharmad különbség magyarázható a családi háttérben már iskolakezdéskor meglévő különbségekkel.
A kutatás külön kitért a gyermekek eltérő nyári aktivitására is, amely magyarázza az évek alatt felhalmozódó különbségeket. Ezek hatását még az óvoda befolyásánál is nagyobbnak találták. Nyáron mintegy egy hónappal maradnak el a hátrányosabb helyzetű családból jövő gyerekek tanulási teljesítményükben a többiektől, és az évek során ez a hatás több hónappá adódik össze. Érdekes módon ez a veszteség különösen a matematikai tudás terén volt kimutatható, ahol a gyakorlás hiánya még inkább érezteti hatását.

Miért is okoz a nyári szünet ilyen nagy különbségeket?
Bár a nyár valóban sok inspiráló, fejlesztő lehetőséget kínál a gyerekeknek, ám ezek egyrészt pénzbe kerülnek, másrészt nem minden szülő tulajdonít jelentőséget a hasznos nyári elfoglaltságoknak. A nem kötelező jellegű nyári táborok ezért éppen hogy mélyítik a különbségeket. Egy atlantai felmérés szerint azok a tanulók, akik részt vettek ezekben a nyári programokban, szignifikánsan jobban teljesítettek a tanév elején. Éppen ezért javasolják az USA-ban, hogy a hátrányosabb helyzetűek számára kötelezően működjenek felzárkóztató jellegű nyári programok, az iskola előtti kötelező felkészítő szakasz példájára. Nem érdektelen a programok időzítése sem. A gyerekek kisebb korukban nagyobb tempóban fejlődnek, mint később. Éppen ezért különösen fontos lenne az első iskolai évek során biztosítani az ilyen nyári lehetőséget a rászorulók számára.”


Forrás: Lannert Judit: Minél hosszabb, annál rosszabb? http://koloknet.hu/?867-minl-hosszabb-annl-rosszabb


Holidays – Mindenki másképp csinálja
Lengyelországban nincs őszi szünet, az egy hétig tartó karácsonyi szünetet ugyanakkor egy kéthetes – januárban-februárban, eltérő időpontokban kiadott – téli szünet követi. Az áprilisi tavaszi szünet hat-hét napos, a nyári vakáció hossza pedig tíz hét.
Angliában és Wales-ben öt pihenésre szánt időszak szakítja meg a tanévet. A leghosszabb a hathetes nyári szünet, a karácsonyi és a tavaszi szünet két hétig, a februári és a május végén- június elején biztosított szabadság pedig egy hétig tart.
Írországban kilenchetes a nyári szünet, az őszi és a farsangi szünet viszont csak jelképes: egy-két nap pihenőt jelent. A karácsonyi szünet két-, a tavaszi szünet egyhetes.
Skóciában egy vagy két hét szusszanásnyi időt kapnak a diákok ősszel, két-két és fél hetet karácsonykor. Februárban újra szabadságra mehetnek egy hét erejéig, tavasszal pedig két hét pihenő jár nekik. A több hosszabb szünet „ára”, hogy a nyári vakáció július közepétől augusztus végéig, azaz hat hétig tart.
Csehországban az őszi szünet csupán kétnapos volt az előző tanévben, a karácsonyi szünet hossza pedig a nálunk is megszokott hosszúságú volt. A tavaszi szünet egy hétig, a nyári vakáció pedig július elejétől augusztus végéig tartott.
Svédországban az egy hétnél valamivel rövidebb őszi szünetet egy két-háromhetes karácsonyi szünet követi, majd február végén ismét kéthetes téli-farsangi pihenőt kapnak a diákok. A nyári szünet hossza tíz hét.
Görögországban csak három szünet szakítja meg a tanévet: a nyári vakáció tizenkettő, a karácsonyi és a tavaszi két hét hosszúságú.
Dániában hat-hét hetes a nyári szünet, s a kéthetes karácsonyi szünet mellett októberben, februárban és áprilisban is kapnak egy-egy hét pihenőt a tanulók.
Finnországban egy hétnél valamivel rövidebb az októberi őszi és az áprilisi tavaszi szünet. A karácsonyi szünet egy-két hétig, a farsangi egy hétig, a nyári vakáció pedig tíz-tizenegy hétig tart.
A holland gyerekek a nyári időszakban hat-hét hét pihenésre számíthatnak, amit egy hetes őszi, farsangi és tavaszi szünet egészít ki, míg karácsonykor két hétig pihentethetik iskolatáskájukat.

 

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.