2018. december 10., hétfő Judit napja

 

Archívum

 

Reményt adtak, utat mutattak, kapaszkodót nyújtottak

Így értékelték a jelenlévők Márton Áron és Tőkés László személyét 2013. december 1-jén a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm díszbemutatóján

 

A Romániát évtizedeken át féktelenül nyomás alatt tartó kommunista rendszer rémuralmát, a diktatúra fenntartóinak és működtetőinek sem embert, sem Istent nem ismerő, elvakult önkényét és mindemellett a tisztesség, a becsület és az igazság melletti kiállás szép példáit 102 percben filmvásznon bemutatni lehetetlen – hihetnénk első hallásra… de csak első hallásra. Merthogy e, sajnálatosan túl hosszúra nyúlt korszak szövevényeiről ilyen rövid időkeretben is lehet igazán hű és teljes képet, átfogó keresztmetszetet adni. December elseje óta tudja ezt Vác városa is, pontosabban mindazok, akik a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében megtekintették Petényi Katalin és Kabay Barna Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilmjét.

 

A második világháború befejezésétől az 1989. december végén bekövetkezett politikai fordulatig eltelt időszakban Erdély magyarsága dupla elnyomásban szenvedett: a kommunizmus terhe mellett reá nehezedett a nemzeti kisebbséggel járó sors megannyi súlyos hátránya is. A rendszer fékevesztetten üldözött mindent, ami a többségi gondolkodástól, helyesebben szólva a központi direktíváktól eltért: a romántól eltérő nemzettudatot, az ortodoxtól eltérő vallás gyakorlását, ennek megfelelően a megsemmisítési szándék elsődleges célpontjai a magyar történelmi egyházak voltak. A római katolikus és a református egyház meghurcoltatása nem kevés papi életáldozatba került – de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a szenvedést vállalók mellett nehezen felfoghatóan sok társuk aláírta és teljesítette is az együttműködést az államhatalom elnyomó gépezetével. „Borzalmasan nehéz megérinteni ezeket a kérdéseket, mert aki hozzá mer nyúlni, annak vége…” – jelentette ki Kabay Barna filmrendező-producer a film váci vetítése előtt tartott sajtótájékoztatón. S ha az „annak vége” kijelentés szimbolikusan is értelmezendő, az nagyon is valóság, hogy múltjuk feltárásától egyházaink ma, huszonévekkel a rendszerváltoztatásaink után is tartanak, mert a történeti levéltári dokumentumok tartalma számukra elég gyakran meglehetősen kellemetlen.


A múlt megismeréséhez azonban mindenkinek joga van, és a történelemtudománynak is a múlt feltárása az elsődleges feladata – továbbá nem kerülhető meg e tekintetben az utókor erkölcsi kötelessége sem. Bármilyen szemszögből is vizsgáljuk a történelmi tények felszínre hozatalának indokoltságát és szükségszerűségét, a következtetés nem lehet más, mint hogy a dokumentumok hovatovább egyre több napvilágra kerülő bemutatásával és feldolgozásával az egyházaknak előbb-utóbb szembe kell nézniük.

 

Beer Miklós: „Márton Áron személyét lélekben összekapcsolom Mindszenty Józseffel”


A váci díszbemutató egyik házigazdájaként jelenlévő dr. Beer Miklós megyéspüspök köszönte a lehetőséget, hogy a bemutatandó dokumentumfilm kapcsán „együtt lehetünk és a múltunkról gondolkozhatunk”, majd szavait így folytatta: „Nagyon örülök, hogy Tőkés László püspök urat városunkban köszönthetjük. Az a kor, amelyet a film elénk tár, nemzeti sorskérdéseinket és egyházaink üldöztetését egybekapcsolja. Sokszor eszembe jut, hogy amit Jézus Krisztus bemutatásakor Simeon mondott – »Jel lesz, akinek ellene mondanak« – a történelemben hányszor megismétlődött. De a sok hamissággal, gonoszsággal terhelt világban mindig voltak emberek, akik reményt adtak, akik az Úristentől kapott erős hittel utat mutattak, kapaszkodót nyújtottak…”


A Váci Egyházmegye főpásztora felidézte: 1968-ban, kétéves fiatal papként járt először Erdélyben, és amerre megfordult, mindenhol az a hír fogadta, hogy Márton Áron püspök – hosszú palotafogságának feloldása után – ismét bérmálni jár. „Erdély-szerte mindenütt nagy reménységet adott az ő jelenléte. Azokban a nehéz időkben, az elnyomatás, üldöztetés sötét éveiben katolikus testvéreinknek ő jelentette a biztos pontot” – fogalmazott Beer Miklós. Hozzátette: később Gyulafehérváron tisztelettel fejet hajtott emléke előtt és imádkozott Márton Áron sírjánál, valamint döbbenve állt abban a szobában, ahol annak idején házi őrizetben tartották. „Lélekben összekapcsolom az ő személyét Mindszenty József hercegprímásunkkal és a lengyel Visinszky bíborossal. Minden népnek adott az Úristen igaz embereket, akik az életük kockáztatásával tartották a hitet a többiekben. Nagyon fontosnak érzem, hogy a mi kortársaink s különösen az ifjúság, az új nemzedék hitelesen megismerhesse ezt az ellentmondásos kort” – ismertette álláspontját a katolikus megyéspüspök, majd így folytatta: „Most, amikor Európában is azt tapasztaljuk, hogy a liberalizmus értékeket összekavaró világában minden megkérdőjeleződik, a Jézus Krisztusba vetett hit adjon világos irányt mindenkinek, aki őszintén keresi az élete megoldását, családja, nemzete boldogulását.” Beer Miklós végül köszönetet mondott a dokumentumfilm készítőinek és valamennyi munkatársának. „Nagyon remélem, hogy ez a film sokak számára hoz tiszta, igaz szót, igaz üzenetet” – zárta szavait a főpásztor.

 

Fördős Attila: „Városom nevében köszönöm Tőkés László kiállását”


Fördős Attila, Vác polgármestere elmondta: nagy megtiszteltetés, hogy ez a film elérkezett városukba, és kifejezte reményét, hogy mindenki számára, aki látni fogja, tanulságos lesz.


A továbbiakban kitért arra is, hogy nem nézhetjük tétlenül a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának ijesztően gyors csökkenését. Megállapította: csak ezzel a jelenséggel szembenézve találhatjuk meg azokat a kitörési pontokat, amelyek ezt a trendet megváltoztathatják. „De ahhoz, hogy egyáltalán eljussunk odáig, hogy nemzetstratégiailag új szempontokat és új cselekvést fogalmazhassunk meg, ismernünk kell, hogy mi történt velünk és az hova vezetett” – emelte ki beszédében a rendezvény másik házigazdája. Ezt követő szavai igen-igen felemelővé tették a pillanatot: „Megragadom az alkalmat, hogy Tőkés püspök úrnak városom nevében köszönetet mondjak azért a kiállásért, amit a nemzet érdekében megtett, nemcsak a temesvári események kapcsán, hanem azt követően is, mindenhol.”
„És rajta keresztül köszönöm annak a két és félmillió embernek, aki a határainkon kívül magyarnak vallja magát, a magyarság iránt tanúsított hűségét” – tette hozzá Vác város polgármestere.

 

Tőkés László: „Ha nem állunk a sarkunkra, nem tudunk megmaradni”


– A hit és a reformátusoknál a hitvallás éve alig hogy véget ért… Advent első vasárnapján ez a hit tölti el a lelkemet. Ha valamire, akkor erre a hitre volt szükség ’89 előtt… – kezdte beszédét a Vácott díszvendégként igen nagy szeretettel és tisztelettel köszöntött Tőkés László. A ’89 előtti korszak érzékeltetésére felidézte a vetített filmmel rokon című könyv, a Szigorúan ellenőrzött evangélium borítóját illusztráló képet: a templomtornyot, amelyen sarló és kalapács szorítja ki a keresztet/csillagot, és ezt fűzte hozzá: „Olyan világban éltünk, amikor ez megtörténhetett.” Kifejtette: még mindig furcsán állunk ezzel az ateista, embertelen kommunista múlttal, és még mindig kimondhatatlan nehézségekbe ütközik a puszta tényfeltárás. Csupán a múlt meghamisítása nem ütközik akadályokba – állapította meg. „Mi csak az igazsághoz ragaszkodnánk, az viszont kárhozatos bűnnek számít” – mondta, keserűen téve hozzá, hogy Európában sincs ez másképp.


Tőkés László miután megköszönte a Petényi Katalin–Kabay Barna szerzőpárosnak a Szigorúan ellenőrzött életek című filmet, így szólt az ahhoz fűződő érzéseiről, gondolatairól: „Azért is telik kedvem ebben a filmben, mert katolikusok és reformátusok együtt szerepelünk benne, igazi erdélyi ökumenikus szellemben. Nekem is példaképeim közé tartozik Márton Áron. Abból a fából faragták, amely nekem is az eszményem…”
Újságírói kérdésre válaszolva őszinte hálával beszélt a szüleiről: nagylelkű, nyolc gyermeket világra hozó édesanyjáról, aki „a konyhában valóságos kis szabadegyetemet tartott”, és minden tiszteletet kiérdemlő püspök-helyettes édesapjáról, akit a Szekuritáté eltávolított a közéletből. Szüleit erdélyi típusú ellenálló, rebellisfajtáknak nevezte, akik a hitet is gyermekeikbe táplálták. Hét testvérét is mindig maga mellett tudhatta. Egyikük sem akarta soha lebeszélni arról, amit tesz, és nem intette óvatosságra a család érdekére hivatkozva, noha megesett, hogy más-más városokban, helyszíneken, de a nyolc testvér közül egyszerre hét élvezte a Szekuritáté vendégszeretetét. „Pontosan tudom, hogy mit jelent a család összetartó ereje, ami nagymértékben hiányzik manapság” – mondta Tőkés László.


A hit és a családi neveltetés mellett bátorságának másik forrásául az igazságérzetét említette, amelynek birtokában a diktatúra alatt átélteket „nem tudta és nem is akarta lenyelni”. Az erdélyi magyar kisebbség jelenlegi helyzetére utalva kijelentette: „Ha nem állunk a sarkunkra, nem tudunk megmaradni.”


A film legfőbb erényét és üzenetét így foglalta össze: „Ez az alkotás emléket állít annak az időnek, hogy erősítse hitünket és állhatatos szembenállásunkat minden embertelen és istentelen hatalommal szemben.”

 

Petényi Katalin: „Drámai sorsokon keresztül adunk hiteles képet”


„Kötelességünknek éreztük, hogy a film rendkívül gazdag nyelvével átélhető drámai sorsokon keresztül adjunk hiteles képet erről a történelmi korszakról. Hogy mi úgy járuljunk hozzá a múltfeltáráshoz, hogy beszélünk olyan emberekről, akik minden áldozatot vállalva élték le az életüket, és olyanokról, akik megalkudtak” – kezdte gondolatait a film író-rendezője, Petényi Katalin. Felidézte: a hatvanas évek közepén jártak először Erdélyben és azóta különféle segélyszállítmányokkal gyakran visszatértek. Így ismerkedtek meg református lelkészekkel, parasztemberekkel, tanítókkal, akik befogadták őket akkor, amikor tilos volt a külföldiekkel kapcsolatot tartani, így belülről ismerték meg az ő életüket. „Aztán amikor hallottunk a falurombolásról, az autónk benzintankját titokban megfeleztük, az egyik felét a benzinnek, a másikat az exponált filmanyagnak építettük ki, és útnak indultunk – mesélte Petényi Katalin –, hogy megörökítsük az erdélyi helyzetet, és hírt adjunk a világnak arról, hogy a magyarság ősi műemlékei és falvai milyen veszélyben vannak. Az egyhetes forgatás alatt kétszer vitt el minket is a Szekuritáté, úgyhogy személyesen is megtapasztaltuk, mit éreztek az ott élő emberek…” Elmondta: ezekre a tapasztalatokra vezethető vissza, hogy a Hitvallók és ügynökök film után fontosnak érezték, hogy az erdélyi magyarság helyzetéről is filmet készítsenek. Ehhez másik nagyon fontos impulzus az 1989-es év volt, amikor szüntelenül várták, hogy a Panoráma adásaiban megjelenjen Tőkés László akkori temesvári lelkész, és a „legnagyobb izgalmakkal követték végig az ő sorsát”. „Az ő személyes felelősségvállalása és hite a civil kurázsi egyedülálló példája volt akkor” – szólt a romániai forradalom elvitathatatlan hőséről Petényi Katalin.


A filmről megjegyezte: abban nagyon fontos szerepe van Márton Áron karizmatikus püspöknek, akinek az élete a köréje épült ügynökök jelentéseinek tükrében bontakozik ki. Ugyanakkor fontosnak tartották, hogy az ’56-os magyar forradalommal vállalt szolidaritásnak áldozatul esett erdélyi magyarokról is megemlékezzenek. A film másik csomópontja a Tőkés család megfigyelése: a Tőkés István teológiai professzor és fia, Tőkés László köré épült iszonyatos hálózat bemutatása…

 

Kabay Barna: „A filmtrilógia harmadik része, a Stigma is elkészült”


A Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm rendező-producere, Kabay Barna mindenekelőtt megidézte az 1994-ben elhunyt Gyöngyössy Imre filmrendező, dramaturg kollégája és jó barátja emlékét, akinek az élete, példája, az ellene máig zajló lejárató kampány, az elhallgatása, a Vácott töltött börtönévei, a konstruktív per, aminek áldozata lett egy életen át, az a tény, hogy soha nem rehabilitálták és így tovább, sorsdöntően érintette meg őket, mint ahogy számos más tényező is, ami Magyarországról Németországba vándorlásra késztette őket Katalinnal. A film elkészítéséhez ugyancsak meghatározó ösztönzést jelentett számukra az, hogy mindezt a Tőkés család és Tőkés László sorsán keresztül újra átélték.


A rendező-producer tájékoztatta az érdeklődőket arról is, hogy a Hitvallók és ügynökök és a Szigorúan ellenőrzött életek után a filmtrilógia harmadik része, a Stigma is elkészült. Újabb megrázó történet: a film dr. Barta Tibor köztiszteletben álló ortopéd orvos döbbenetes esetét dolgozza fel, aki a Szekuritáte „Stelian” fedőnevű ügynökeként 1985-ben Kolozsváron feleségül vette Tőkés Eszter fogorvost, hogy rajta keresztül állandó információkat adjon az ellenzéki magatartású Tőkés családról és a kolozsvári értelmiségről.


Kabay Barna végül több költői kérdést is feltett: „Hogyan lehetséges, hogy beleássuk magunkat a bukaresti archívumok anyagába, éveket töltünk el történészekkel, soha nem látott dokumentumokat szedünk elő, Márton Áron nyomában járunk, fel szeretnénk tárni az igazságot és Gyulafehérváron mégsem kapunk forgatási engedélyt? Hogy lehet az, hogy huszonnégy évvel a forradalom után máig nem lehet megérinteni Gyulafehérváron azt az épületrészt, amelyet idézőjelben Csillagvizsgálónak neveztek, de valójában a Szekuritáté megfigyelőközpontja volt? Hogyhogy nem lehetséges egy szót szólni erről, és harcolni kell, a nemzetközi filmes frontok gyakorlatával kegyesen hazudozva lehet időnként bejutni ezekbe a borzalmas helyiségekbe? És folytathatnám…”


*


Kabay Barna költői kérdéseire nem tudjuk, csak sejtjük a választ, valamit azonban nagyon pontosan tudunk: a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm minden eddigi vetítésén, így Vácott is a nézőközönség szűnni nem akaró tapsba sűrítette a látottakra adott válaszát: hogy fontosnak tartja a sok rejtély fedte közelmúlt feltárását, a feltárás eredményeinek megismerését. Hogy érdeklik a boldoggá avatás felé tartó Márton Áron püspök sorsának és az általa vezetett erdélyi katolikus egyház életének eddig soha sehol nyilvánosságra nem hozott részletei. Hogy kíváncsiak az 1989-es romániai forradalom kirobbanásához vezető útra és mélyen tisztelik Tőkés László áldozatos szerepvállalását, példaértékű kiállását. Hogy szeretik ezt a filmet. Hogy elismeréssel tekintenek az alkotókra és hiánypótló munkájuk folytatására buzdítják őket.


Mert, amiként azt Gróf Széchenyi Istvántól megtanultuk: a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt, tisztességes emlékezés nélkül pedig nem lehet nemzetet építeni.

 

Varga Gabriella

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.