2018. december 18., kedd Auguszta napja

 

Archívum

 
A „rejtett tanterv”
Mit tanulnak a diákok a hivatalos tanterven túl?
 
„Ez az iskola hírében, nevében az elsők között volt az országos ranglistán. Most gondolkoztam először azon, vajon mivel érdemelte ki ezt a hírnevet, hiszen ott is voltak jó, közepes és rossz tanárok. Összhatásában kellett lennie valaminek, ami a többiek fölé emelte. (…) Gyermekként mentem oda, és felnőttként léptem ki a kapuján. E nyolc év alatt történt velem valami, amit ha egyetlen és látszólag nem sokat mondó mondatba sűrítenék, azt mondanám: az iskola kíváncsi emberré formált.”
 
Örkény István emlékszik vissza ezekkel a szavakkal egykori iskolájára, a budapesti Piarista Gimnáziumra. Mi ez az összhatás, és hogyan formálja az iskola a diákokat kíváncsi vagy éppen tanulásra motiválatlan emberré? Az 1970-es években a neveléstudomány komoly érdeklődést mutatva kezdte tanulmányozni az iskola életvilágát, működési mechanizmusait, főként azzal a szándékkal, hogy mérhetővé és ellenőrizhetővé tegye a pedagógia hatásrendszerét. Ezek a kutatások hívták fel a szakemberek figyelmét arra, hogy az iskolai nevelés számos nem tervezett, implicit elemet is tartalmaz. Ezt a felismerést hivatott tükrözni a rejtett tanterv (hidden curriculum) elnevezés mindazon jelenségek összefoglalására, amelyek a szándékolt, tantervekben, dokumentumokban rögzített célkitűzéseken felül, azokat felerősítve vagy éppen gyengítve megjelennek az oktatás-nevelés folyamatában.
A rejtett tantervvel foglalkozó első szakemberek voltaképpen azt vetették az iskola szemére, amit korábban a társadalom elvárásként támasztott vele szemben: ne csak tananyagot oktasson, de értékeket, normákat is közvetítsen. Ma úgy mondanánk, szocializáljon a felnőtt létre, a szervezetben, közösségben való létezésre: neveljen türelemre, szorgalomra, a fair-play szabályainak betartására, együttműködésre. A rejtett tantervként definiált jelenségek tehát mindig is jelen voltak az oktatási-nevelési tevékenységben; a hetvenes évektől indult kutatások érdeme abban áll, hogy a tudomány tárgyává tették az iskolai életvilág implicit jelenségeit, és megvilágították ezek problémás pontjait. A következőkben ezeket kíséreljük meg összefoglalni.
 
A családi háttér
Míg az iskolai szabályok tulajdonképpen az otthoni elvárások megerősítése és folytatása egy középosztálybeli gyermek számára, addig az ezeknek való megfelelés komoly erőfeszítéseket igényel, és számtalan nehézséget okozhat mindazok számára, akik az iskolai szemléletet meghatározó kultúrától eltérő társadalmi közegből érkeznek. A rejtett tantervek megismerését célzó mikrokörnyezeti elemzések arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskola sok esetben nem értékén kezeli ezeket a különbözőségeket. Egyrészt a tanuláshoz, társakhoz, az intézmény szabályaihoz való viszonyulást a tanulók képességeinek tulajdonítja, másrészt nincsenek kidolgozott módszerei a különbségekhez való alkalmazkodásra. Ennek következtében azok a tanulók, akik nem tudnak eleget tenni az iskola elvárásainak, könnyen visszahúzódóvá válnak vagy manőverezni kezdenek. Nem nehéz belátni, hogy az érvényesülés, a „fennmaradás” érdekében lesésre, puskázásra szocializálódott fiatalok könnyen vonnak le téves következtetéseket a felnőtt lét működési szabályaira vonatkozóan, és esetleg iskolai túlélési stratégiáikat a munkavállalás során is gyakorolni fogják.
 
Címkézés és Pygmalion-effektus
A pedagógusok – mint minden ember egyébként – hajlanak a címkézésre, a könnyen megjegyezhető, ellentmondásmentes kategóriákban való gondolkodásra, például jó tanuló – rossz tanuló. Az állandó döntéshozatal kényszere és a korábbi döntések folytonos felülvizsgálata pszichés feszültséggel jár, a kategóriákban való gondolkodás ennek csökkentéséhez járul hozzá. Az emberi megismerésnek ez a tipikus működési mechanizmusa ugyanakkor olyan sztereotípiák rögzüléséhez vezethet, amelyek hibás attribúciókat indítanak be, és számos következménnyel járnak a tanítás során. Tantermi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a „rossz tanulókat” a pedagógusok szívesebben ültetik a terem szélső vagy hátsó padjaiba, kevesebb figyelmet szentelnek nekik, ritkábban dicsérik, és többször bírálják őket. Ezzel szemben a „jó tanulókkal” türelmesebbek, rossz válasz esetén is elnézőbbek. Az így rögzült eltérő elvárások által a pedagógus nemcsak önmagát erősíti meg korábbi ítélete helyességére vonatkozóan, de a tanulókat is arra készteti, hogy teljesítményüket ezekhez az elvárásokhoz igazítsák. A kör tehát ördögi: a tanuló teljesítményével kapcsolatos elvárások visszahatnak a tanuló valós teljesítményére, és meghatározhatják tanuláshoz való viszonyulását, énképét és önértékelését is. Ezt a jelenséget nevezik a pszichológusok Pygmalion-effektusnak, avagy önbeteljesítő jóslatnak.
 
Társadalmi reprodukció
A rejtett tanterv ugyanezen mechanizmusai – szociológiai szempontból közelítve őket – a társadalmi reprodukció biztosításában, a meglévő társadalmi rend újratermelésében kapnak igen fontos szerepet. A címkézés és a Pygmalion-effektus során érvényesülő mechanizmusokon keresztül az oktatási intézmények tanulóinak, osztályainak társadalmi összetételétől függően az iskola – és benne a pedagógus – eltérő elvárásokat támaszt, eltérő értékeket ajánl fel a tanulóknak. Míg az alsóbb rétegekkel szemben az engedelmesség, az alkalmazkodás, a parancsteljesítés elvárásait támasztja, az elit fiataljai számára az önálló gondolkodást, a kreativitást, a problémaérzékeny és -megoldó gondolkodás fejlesztését állítja elérendő célként.
 
Motiváció és kíváncsiság vagy unalom és passzivitás
A diákok iskolához, tanuláshoz való viszonyulását természetesen nem csak a tanár értékelése határozza meg. A tanórai történések és az interakciós sémák szerepe legalább ennyire számottevő. A pedagógus által túlzottan „uralt”, frontális óraszervezés, a memóriateszt jellegű kérdésfeltevések, a problémafelvetés és a vita hiánya nemhogy nem járulnak hozzá a diákok kíváncsiságának felkeltéséhez vagy ébren tartásához, de passzivitáshoz, a gondolkodásról való leszokáshoz vezetnek, végül az értékítéletek mechanikus átvételére nevelnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a ritualizált óravezetés, azaz a mindig-minden-ugyanúgy-történik élménye a kisiskolások számára még szükséges kapaszkodó, ami segíti őket az iskolai elvárások rögzítésében. A kiskamaszokat és a középiskolás tanulókat azonban már az órák forgatókönyvszerű levezetése – intellektuális izgalom és szellemi kihívás híján – gondolkodás helyett csak a kötelező penzum teljesítésére sarkallja. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nevelés kiemelt szempontjai ne jelenhetnének meg óráról órára. Rituálék arra is irányulhatnak, hogy a diákok odafigyeljenek egymásra, közösen oldjanak meg problémákat, hogy az oktatásban helyet kapjanak az ő ötleteik, gondolataik. Ez nemcsak kíváncsiságuk ébren tartásához és az önálló gondolkodás pozitív megerősítéséhez járul hozzá, de a csoportszocializációt, az együttműködési készségek kibontakozását is elősegíti.
 
Mit tanulhatunk a rejtett tantervből?
Azzal, hogy a rejtett tanterv „lelepleződött” és a tudományos gondolkodás tárgyává vált, lehetővé vált a belőle nyert tapasztalatok beépítése a pedagógus(tovább)képzésbe. Az adott iskola rejtett tantervének megismerése segítheti a pályán lévő pedagógusokat abban, hogy munkájuk során kihasználják e „mellékhatásokban” rejlő fejlesztési potenciált, és elkerüljék az egyenlőtlen értékelés csapdáit. Abból a tényből pedig, hogy a rejtett tantervi hatások ilyen jelentős mértékben befolyásolják a tantervek működését, eredményességét, az következik, hogy az oktatás hatékonyságának növelése érdekében nem elégséges kizárólagosan a tantervek megreformálásával foglalkozni. A „szülő nem a szavaival, hanem a tetteivel nevel” családi szentencia analógiájára azt is mondhatnánk: a leghatékonyabb tananyag a tanulók mindennapi tapasztalata.
 
Gyulai Zsófia
 
A cikk elkészülésében nagy segítséget nyújtott Szabó László Tamás A „Rejtett tanterv” című tanulmánya
 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.