2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 

Kerettantervek – Végtelen történet

Behozhatatlan csúszás a tartalmi szabályozásban?

Tovább csúszik a kerettantervek kiadása, a legfrissebb információk szerint október közepén is még csak a tervezeteket hozza nyilvánosságra a tárca. Mindeközben régen el kellett volna kezdődnie az új dokumentumok alapján az iskolai programok, helyi tantervek átalakításának, az új tankönyvek fejlesztésének, kipróbálásának, akkreditációjának. A csúszásnál is nagyobb baj, hogy a közkézen forgó jogszabálytervezet tájékozatlanságot, átgondolatlanságot, zavarodottságot tükröz. Ennek egy része nyilván összefügg a kapkodással, másik része viszont méltatlan – és az érintettekkel nem egyeztetett – szándékokat tükröz. Gond van – egyebek mellett – a szerkezettel, a bezsúfolt tartalom mennyiségével, a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendszerével és a korábban jóváhagyott dokumentumok, programok kivezetésével is. Mindez már az új tartalmi szabályozás 2013. szeptemberi bevezetését is komolyan veszélyezteti.

Esetleges és hiányos kerettantervi szabályozás
A kerettantervek rendszere három fő elemből épül fel: az általános kerettantervekből, az ezekhez kapcsolódó tagozatos és kiegészítő tantervekből, illetve egyes sajátos köznevelési feladatok ellátásához is készülő dokumentumokból. Elvben a tanítási idő 90 százalékát fedik le, a fennmaradó 10 százalékot az iskola szabadon használhatja fel. A szabad sáv a valamilyen sajátos arculatot formáló intézmények számára kevés – jelzik a problémát számos intézményből. A szakma meghatározó része szerint ugyanakkor a kerettantervekben megfogalmazott tartalom önmagában is megtaníthatatlan, átadására az időkeret 100 százaléka sem lesz elegendő, azaz a szabad sáv meghatározása csupán szimbolikus. Mindez azt jelenti, hogy a saját oktatási-nevelési elképzelések megjelenítése automatikusan önálló kerettanterv készítését és annak jóváhagyatását jelenti majd.
Érdekes kérdéseket vet fel a tagozatos és kiegészítő tantervek vázolt rendszere is. Egyrészt szembetűnő, hogy meglehetően elitizáló, s csak a tehetségesebb tanulókkal foglalkozó intézmények számára nyújt valódi differenciálási lehetőséget. A szerzők – úgy tűnik – kevésbé tartották fontosnak a tanulási nehézségekkel küzdők, a hátrányos helyzetűek, a lassabban haladók tanulásának eltérő, az egyéni fejlődés ütemét figyelembe vevő tantervekkel való támogatását. A tervezet alapján nem látható, hogyan lehetne felzárkóztató jellegű vagy elnyújtott képzést biztosítani egy „normál” állami iskolában az állami kerettantervek keretei között.
Nem tűnik életszerűnek és logikusnak az sem, ahogyan kiválasztották azokat a tantárgyakat, amelyekre eltérő tantervek készültek. Nehezen indokolható például, hogy alsó tagozaton miért csak a dráma és a tánc jelenik meg ilyenként, mint ahogy az is érthetetlen, hogy az 5–12. évfolyamra – az egyetlen filozófia kivételével – miért nem készültek eltérő tantervek a humán tárgyakra, illetve az idegen nyelvekre. Ha nem arról van szó, hogy ezek a kerettantervek egyszerűen csak nem készültek el időre, akkor ez azt jelenti, hogy minden olyan intézménynek, amelyik tagozatos formában szeretne magyart, történelmet, angolt stb. tanítani, önálló kerettantervet kell készítenie és azt jóváhagyatnia a miniszterrel. Láthatóan nagy hangsúlyt kaptak a természettudományok, ugyanakkor mivel az érettségi rendszer kialakításakor végül elvetették azt az elképzelést, amely szerint egy természettudományos tárgyból kötelező lett volna a vizsga, félő, hogy ez a lépés nem visz közelebb a kívánt célhoz.
A kerettantervek harmadik csoportját jelentik az egyes köznevelési feladatokhoz készített tartalmi szabályozó dokumentumok. Ebbe a körbe tartoznak a nyelvi előkészítő évfolyamhoz, az Arany János Tehetséggondozó Programhoz és az Arany János Kollégiumi Programhoz, valamint a sportiskolai neveléshez, oktatáshoz kapcsolódó kerettantervek.
Sokat elárul a tárca szándékairól és oktatáspolitikai küldetéséről az, hogy nem készítettek tantervet a két tanítási nyelvű iskoláknak és – megdöbbentő módon – a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhez-oktatásához sem. Ezen területekre a tárca csak irányelveket ad ki, amit a majdani kerettanterv-készítőknek figyelembe kell venniük. De nincs kerettanterv a kiemelt kormányzati célként megfogalmazott egész napos iskolákra sem, és ismeretlen a hídprogramok és a szakiskolai közismereti képzés tartalma is. Mindez összességében akár a tanulók 30-40 százalékát is érintheti.

Új jóváhagyási rendszer – Méltatlan kiszorítósdi
A minisztérium szerint egyszerűsödik a jóváhagyás rendszere, valójában azonban értelmetlenül pazarlóvá, szubjektívvé és drágává válik. A rendelettervezet készítői szerint lerövidül a jóváhagyási idő, valójában pedig semmi garancia nincs arra, hogy az eddigi maximum 110 napos bírálati idő csökkenne. Az eddigi koordinátor, a most feloszlatott Országos Köznevelési Tanács (amelynek egyébként évtizedekig tagja és egyik vezetője volt a most annak helyét sóval behintő államtitkár, Hoffmann Rózsa is) helyébe az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek (OFI) 60 nap áll rendelkezésére a szakmai vélemény elkészítéséhez, ezt követően azonban a miniszter – mivel számára határidő nincs kitűzve, a tárca munkatempója pedig hagyományosan időigényes – bármeddig húzhatja a döntést.
Az OFI mint szakmai véleményező megjelenítése önmagában is problémás, hiszen itt készültek a miniszter által kiadott tantervek. Félő, hogy – bármennyire is felkészültek az itt dolgozó szakemberek – a tantervkészítés belterjessé válik, annak kockázatáról nem is beszélve, hogy a bírálatba szubjektív szempontok is keveredhetnek.
Nem tűnik sem logikusnak, sem takarékos megoldásnak, hogy csak az iskolatípusra és a teljes pedagógiai szakaszokra készített kerettantervekre lehet miniszteri jóváhagyást kérni. A megszűnő rendszerben még lehetőség volt olyan dokumentumok engedélyeztetésére is, amelyek az iskolai oktatás rövidebb, meghatározott szakaszához, egyes pedagógiai feladatok végrehajtásához, több iskolai évfolyam különböző tantárgyait, tananyagát érintő tananyaghoz vagy bármely műveltségi területnek, tantárgynak a teljes köznevelés összes pedagógiai szakaszát átfogó tanításához készültek. Ez a lehetőség most megszűnik, így mindenkinek – annak is, aki csak egy-egy részterületen szeretne eltérni – olyan kerettantervet kell készítenie, amely tartalmazza a teljes körű tantárgyi rendszert, az érintett pedagógiai szakaszok minden évfolyamára és tantárgyára kiterjedő teljes tananyagtartalmát. (Ez annál is inkább érthetetlen, mert a miniszter ugyanakkor saját magának felhatalmazást adna arra, hogy oktatásirányítási feladatok eredményessége céljából, illetve egyes sajátos köznevelési feladatokhoz eltérő kerettantervet is készíthessen.) Egyöntetű a vélemény, hogy ezzel a megkötéssel a cél az alternatív kerettanterv-készítők alkotókedvének adminisztratív eszközökkel történő visszafogása.
Szakmai érvekkel nehezen védhető az is, hogy míg a miniszter által készíttetett – és a külső szakmai értékelés, illetve bírálat alól is mentesített – kerettanterveket rendeletben adják majd ki, addig a jóváhagyási eljáráson megfeleltekről csak határozat születik, amelynek még a kihirdetése sem történik meg. Ez a felvetés több problémát is okoz. Morálisan nehezen védhető módon másodrangúvá fokozza le a kérelmező számára nem kevés pénzbe kerülő, szigorúbb bírálati eljáráson megfelelt tanterveket, másfelől szakmailag indokolatlan gátat szab az alternatív tantervek megismerésének és elterjedésének. Érthetetlen, hogy ha egy tanterv az akkreditáción megfelelt, miért nem válhat közkinccsé, és kérdéses az is – mivel egy határozat általában egyedi aktus, egy kérelemre adott válasz –, hogy amennyiben valaki egy ilyen tantervet szeretne átvenni, az ezt automatikusan megteheti-e majd, vagy ugyanazt a dokumentumot – ismételt jóváhagyási díj befizetése mellett – újra végig kell futtatnia az engedélyezési procedúrán.
Az eltérő kerettantervek kiadását nehezíti, hogy a jövőben jóváhagyást csak a fenntartó vagy az alternatív iskolát képviselő hálózat, szervezet kezdeményezhet. Az egyházi és alapítványi iskolák esetében a dolog egyszerű, hiszen a fenntartó nem változik, illetve áll az intézmények mögött őket képviselő hálózat vagy szervezet. Nehéz helyzetbe a most még önkormányzati fenntartásban működő iskoláknak a kiadandó kerettantervekhez nem illeszkedő programjai kerülnek, ezeknek az iskoláknak a fenntartójuk ugyanis januártól az állam, azaz az államnak kellene engedélyt kérnie saját magától arra, hogy a sajátos igényekre válaszoló programok továbbfuthassanak, majd szintén neki kellene az engedélyt erre saját magának megadnia. Ha ez önmagában még nem lenne elég értelmetlen, mindezért az államnak még fizetni is kell majd az államnak, azaz saját magának. Nem is keveset. Egy-egy kerettanterv jóváhagyásáért ugyanis borsos árat kérnének: egy általános iskolai program jóváhagyási eljárásnak költsége a jelenlegi kalkulációk szerint közel háromnegyedmillió forintba, míg ugyanez egy 12 évfolyamos iskola esetében már jóval több mint egymillió forintba kerülne. (Külön izgalmas kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a jóváhagyás bonyolításáért a díj 25 százalékát tehesse zsebre az OFI.)
Aligha kell jósnak lenni ahhoz, hogy prognosztizáljuk, az állami iskolák fenntartója tömegesen fogja elutasítani az intézményi megkereséseket, hiszen már az iskolák viszonylag kis arányának kérelme is több százmilliós kiadást jelentene számára. Pedig ebbe a körbe – központilag kiadott kerettantervek hiányában – olyan területeken fontos munkát végző intézmények tartoznak majd, amelyek integrált vagy inkluzív oktatást valósítanak meg, de engedély kell majd az állami iskolák már említett humán tagozatainak fenntartásához vagy a majdnem kötelezővé tett egész napos iskolai programok megtartásához, illetve újak elindításához.

Leszámolás vagy tájékozatlanság – a korábbi kerettantervek kivezetése
A tárca javaslata szerint a régi kerettantervi rendelet egyes rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni, oly módon, hogy az annak mellékleteiben található kerettantervek 2013. augusztus 31-től első, ötödik és kilencedik évfolyamon már nem lesznek alkalmazhatóak és kifutó rendszerben vesztik majd hatályukat. A teljes régi kerettantervi rendelet ennek megfelelően 2016. augusztus 31-én kerül majd hatályon kívül. Az elképzelés azt jelzi, hogy a tárca vezetői fejében egy olyan egysíkú intézményrendszer képe él, amelyet már régen meghaladott az idő. Önmagában szakmaiatlan, hogy az eltérő és egyébként korábban már akkreditált programokat anélkül szünteti meg – alkotmányosan is aggályos módon, szerzett jogokat korlátozva –, hogy bármilyen ismerete, mérési, értékelési eredménye lenne ezek hatékonyságáról, működéséről. Aztán később majd újraengedélyezteti ugyanezeket, akár változatlan formában – igaz, jó pénzért.
Még durvább tájékozatlanságról árulkodik az, hogy a kivezetési szabályok nem vesznek tudomást arról, hogy az alternatív programok kerettanterveinek felépítése sok esetben eltérő ütemezésű, azaz a pedagógia szakaszok eltérnek a 4+4+4-es logikától, s a kerettantervek hat, nyolc, tizenhárom stb. évfolyamra szólnak. Ez azt jelenti, hogy az ötödik, kilencedik, tizenkettedik évfolyamon történő kivezetés, azaz a négy év múlva történő betiltás futó programok félbetörését eredményezi, miközben ezekben a programokban sok ezer gyermek tanul. Ez olyan kérdés, amire sürgős megoldást kell találni, hiszen ha az adott program jóváhagyása elhúzódik, ezeknek a diákoknak az – egyébként jól megtervezett és korábban engedélyezett – tanulási útját vágják el.


(FL)

 

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.