2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 

Áttörés a digitális tananyagok használatában

Egyre több pedagógus használja a digitális tananyagokat; nem igaz, hogy a magyar tanárok idegenkednének az új technikáktól, csak meg kell őket győzni azok hatékonyságáról. A nemzetközi élvonalban vagyunk a digitális tananyagok fejlesztésében – mindezekről Racskó Péter e-learning szakemberrel, a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó ICT-igazgatójával beszélgettünk.

 

– Mennyire elterjedt ma a magyar iskolákban a digitális tananyag használata?

– Magyarországon intézményi piac gyakorlatilag nincs, az iskolák nem engedhetik meg maguknak, hogy digitális tananyagot vásároljanak. Jellemzően kormányzati piac van, ami a mostani központosítással egyre erősödik. A pedagógusok viszont egyre jobban igénylik a digitális tananyagokat, a kormányzat pedig próbálja ezt az igényt kiszolgálni. Azt látom, hogy épp mostanában van e téren nagy áttörés. Nyilván az eszközök megléte alapvetően fontos körülmény.


– Milyen eszközökről van szó: nagy sávszélesség, digitális tábla, projektor?

– Igen, mindez szükséges, illetve van még egy fontos elem: a pedagógusképzés. És persze ne feledjük a jó és használható digitális tananyagokat.


– Ezekkel az eszközökkel a magyar iskola mennyire ellátott?

– Vegyes a kép. Digitálistábla-ellátottságban Európa középmezőnyében vagyunk, PC-k és egyéb eszközök tekintetében is elég jól állunk. A sávszélességgel viszont sok helyen még vannak gondok, például a sulinetes sávszélességek sokszor kicsinek bizonyulnak. Egyébként ha a digitális tananyagok elterjedését vizsgáljuk nemzetközi kitekintésben, akkor ezt úgy lehetne modellezni, hogy kiindulunk egy papír alapú portfólióból (hagyományos tankönyvek), amit pénzért adunk. Később a papír alapú portfólióhoz adunk ingyen egy digitális kiegészítőt. Később már a kiegészítőért is pénzt kérünk. Aztán megfordul a dolog, a digitális tananyagért kérünk pénzt és adunk hozzá papír alapú portfóliót is. A végén már csak a digitális állapot lesz. Magyarország jelenleg a második lépésnél tart (a papír alapú portfólióhoz már kell – ingyen – a digitális portfólió is). Eddig az oktatás 5-6 évvel ment a technológia mögött. Ma az a nagy kihívás, hogy az új digitális eszközök megjelenése miatt ez már nem megengedhető. Hatalmas versenyhátrányba kerülnek mind a pedagógusok, mind a gyerekek, ha nem kapják meg a megfelelő tudást.


– A pedagógusok felkészítése áttörte azt a határt, amikor már nem az informatikatanárokat képzik a digitális tábla használatára, hanem a szaktanárokat arra, hogy a saját tárgyukban hívják segítségül a digitális környezetet?

– Két éve végeztünk egy tanári munkafolyamat-elemzést, illetve ez alapján felmértük a pedagógusok problémacsomópontjait. Arra jutottunk, hogy a magyar pedagógusok idegenkedése a digitális tananyagokkal szemben egyáltalán nem nagyobb, mint az uniós átlag. Nem arról van tehát szó, hogy a pedagógusok nem akarják ezeket az eszközöket használni. Mi úgy szoktunk fogalmazni: ez egy „fair business”. Meg kell mutatni a pedagógusoknak, hogy azokkal az eszközökkel, amiket biztosítunk nekik, hatékonyabb munkát tudnak végezni. Ki ne akarna hatékonyabb munkát végezni? Van ennek költségvonzata, fontos, hogy rendelkezésre álljanak az eszközök, és ezek olyan eszközök legyenek, amiket tudnak használni. Egyébként ez a felmérés azt is bebizonyította, hogy tévesen gondolta sok fejlesztő, hogy mire van szükségük a pedagógusoknak. Kiderült, nem szabad, hogy az legyen a cél, hogy kiváltsuk a tanárok munkáját: eszközöket kell a kezükbe adnunk. A munkafolyamat-elemzés alapján az is látszott, hogy számos olyan tevékenysége van a pedagógusnak, ami nem szorosan a tanításhoz, az órai munkához kapcsolódik: ilyen a felkészülés, és ilyen az a rengeteg adminisztráció, amit el kell végeznie. Amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtünk egy nagyobb lélegzetű fejlesztést, akkor megpróbáltunk adminisztrációt segítő modulokat is beépíteni a rendszerbe. Szintén a felmérésből jöttünk rá, hogy fontos segítséget tudunk adni a pedagógusoknak a házi feladatokban és az „egy az egyben” típusú tanulásban, azaz a perszonalizáció, a differenciálás lehetőségében.


– Az biztos, hogy a diákok szeretik az egész digitáliát. Mennyiben motiválnak jobban a digitális tananyagok, mint a hagyományosak?

– A diákok sem feltétel nélkül kedvelik a digitális világot és így a digitális tananyagokat. Vannak dolgok, amiket szeretnek, amelyekben otthonosan mozognak, és van, amit kevésbé találnak érdekesnek. Egy vacak tananyag digitálisan is vacak lesz, és ezt a diákok gyorsan észreveszik.


– Kiváltja valaha a tankönyvet a digitális tananyag?

– Erre azt szoktam mondani, hogy számomra ilyen kérdés nincs. A tankönyv egy publikációs mód, az e-book egy másik publikációs mód. Az interaktív elemek egy harmadik publikációs mód. Öt-tíz év múlva lesz egy nagy tananyagbázis, aminek egyik publikációs módja a tankönyv lesz, a másik egy oktatásmenedzsment-rendszer, a harmadik egy interaktív feldolgozás és így tovább. Nem túl távoli jövő az sem, akár Magyarországon sem, hogy ezek a publikációs módok dinamikussá válnak; azaz nem feltétlenül kiadók fogják publikálni a tananyagokat, hanem akár a pedagógusok a náluk lévő anyagok alapján. Én nem örülnék, ha eltűnnének a tankönyvek, hiszen praktikus publikációs módot jelentenek.


– Az eddig elkészült digitális tananyagok középiskolások vagy általános iskolások számára készültek inkább?

– Minden korosztálynak készülnek ilyenek. Nyilván az életkori sajátosságokat figyelembe veszik a fejlesztők. Érdekes módon az alsós tanárok tűnnek a képzéseken a leglelkesebbeknek, bár most már a felsősöket és a középiskolásokat oktatók is nagyon nyitottak. Mondom, egyfajta áttörést tapasztalunk. Az biztos, hogy az informatikára nem célként, hanem eszközként kell tekintenünk minden iskolatípusban. Öt-tíz éve még azon folyt a vita, hogy heti hány informatikaóra legyen; a jelenlegi alaptanterv már leválasztja a digitális írástudást az informatikáról, és azt mondja, azt nem az informatikaórán, hanem a többi tantárgy közben kell megtanulni, gyakorolni. Nem vagyok abban biztos, hogy minden helyzetben hasznos egy iPad, de azt gondolom, hogy ahol hasznos, ott próbáljuk használni.


– Amikor a digitális tananyagok esetén felmerül, hogy egy gombnyomásra kiküldi a tanár a házi feladatot minden diáknak, akkor ehhez az is szükséges, hogy minden diák férjen hozzá otthon a nethez. Ennek nyilván van esélyegyenlőségi olvasata is. Hogyan gondolkodnak e tekintetben a fejlesztők?

– Ez egy komoly kérdés. Nekünk meg kell próbálnunk azt is kiszolgálni, akinek nincs internetcsatlakozása, és azt is, akinek van. Ha egy gyerek 10-20 oldalt visz haza a hétvégére házi feladatként, de a diákok felének mindezt el tudjuk küldeni e-mailen, és nem kell kinyomtatnunk mind a 28 példányban, az már önmagában jelentős megtakarítás.


– Milyen költsége van egy digitális tananyag előállításának? Sokkal drágább, mint egy hagyományos, publikációs módon kiadott?

– Jómagam az e-learning kezdeteitől ezen a területen dolgozom. Itt is volt egy időszak, amikor mindenki elkezdetett nyakra-főre digitális tananyagot fejleszteni, ám észrevették, hogy ez bizony nem olcsó. Azért drága, mert a tananyagoknak pontosan olyan jó minőségűeknek kell lenniük itt is, mint a hagyományos tananyagoknál, de itt ezt még multimédiás és mindenféle más elemekkel ki kell egészíteni, hogy többet adjon. A fenntartása már nem drágább, ráadásul napról napra frissíthető. Gondoljunk például arra, hogy a szakképzésben a szakmák nagy része pár éven belül 20-30 százalékkal megváltozik. Nem tehetjük, hogy ötévente reagálunk erre. A számvitelnél még gyorsabb ez a változás. A könnyű frissítés miatt hamar megtérül a „digitális felár”. Azt is ki kell mondanunk: a digitális tananyag máról holnapra nem teszi hatékonyabbá az oktatást. Az Egyesült Királyságban 8-9 éve látták el az iskolákat digitális táblával. Az ottani kormányzati háttérintézmény elkezdte mérni a tanítás hatékonyságát. Kiderült, hogy az első másfél évben 10-15 százalékot csökkent a hatékonyság (a pedagógusoknak meg kellett tanulniuk használni, le kellett győzni a technikai akadályokat stb.), viszont ezt követően elkezdett a görbe visszamászni és három év után már 10-15 százalékos hatékonyságot eredményezett.


– Az önök által kifejlesztett digitális tananyagok nemzetközi megmérettetéseken is megállták a helyüket. Milyen elismeréseket kaptak?

– Az elmúlt években próbáltunk olyan alkalmazásokat fejleszteni, amelyek mindamellett, hogy lefedik az adott tananyagot, adnak valamilyen előremutató pluszszolgáltatást is. Mondhatnám azt is, hogy játszottunk a technikával. Ennek eredményeképpen született például a TeachAr nevű 3D-s szoftverünk. Ez nagyvonalakban arról szól, hogy a tankönyvünkben szerepel egy kis marker, egy jelző, amit megmutatunk a webkamerának, és akkor a számítógépen megjelenik egy 3D-s elem. Ezt tudjuk manipulálni is: ha forgatjuk a tankönyvet, akkor, mondjuk, forog a földgömb. Ilyen megoldást alkalmaztunk például az állatok lakóhelye témában is: a tanár meg tudta mutatni a földgömbön, hogy hol élnek az állatok, és ő maga is fel tudott tölteni új állatokat, ami szintén mozgott 3D-ben. Ezzel a programmal nyertünk több nagyon rangos európai díjat. A „szívünk csücske” ennek ellenére a Feladatkészítő. A pedagógus ezzel 3-4 perc alatt tud szerkeszteni egy saját feladatlapot, multimédiás elemekkel. Ez is több díjat nyert, de még fontosabb, hogy nagyon népszerű a tanárok között. Ez a legnagyobb példányszámban eladott digitális tananyagunk az utóbbi két-három évben.


FL

 

Az NTK Player

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (NTK) új tananyag-megjelenítő rendszere, az NTK Player a kiadó ígérete szerint augusztus közepétől a pedagógusok rendelkezésére áll. A rendszer alapvetően az NTK-s tankönyvekre épít: ha valaki megnyitja a megfelelő tankönyvhöz tartozó tartalomelemet, első ránézésre pontosan ugyanazt látja, mintha kinyitná a hagyományos kötetet, ezt azonban kibővítették a legkülönbözőbb szolgáltatásokkal. Gazdag multimédiás és interaktív tartalom egészíti ki, amelyet a pedagógusok és a diákok is szabadon bővíthetnek, kiegészíthetnek saját anyagaikkal, jegyzeteikkel. Nagy segítség lehet a tanároknak, hogy lehetővé teszi házi feladatok on-line kiosztását. A tankönyvben lévő interaktív feladatok vagy a pedagógus által beszúrt saját jegyzetek, multimédiás anyagok és dokumentumok egy gombnyomással elküldhetők házi feladatként a kiválasztott diákoknak vagy az egész osztálynak.

Az NTK Player tartalmai munkatankönyvként is használhatók, a tananyagokat tudásfelmérésre és tudáselmélyítésre is alkalmas interaktív feladatok egészítik ki. Ezek megoldhatók tanórán vagy on-line elküldhetők a diákoknak házi feladatként. Természetesen a rendszer támogatja az interaktív táblás használatot. A tankönyvek teljes anyaga logikai egységre bontva egy gombnyomással nagyíthatók, így a táblára kivetített tananyag az osztály minden tanulója számára könnyen olvasható.

A pedagógusok munkáját támogatja a Tanársegéd, amely a kerettanterv felépítését követve a tankönyvek minden leckéjéhez kínál kiegészítő IKT-anyagokat (animációkat, prezentációkat), röpdolgozat- és házifeladat-javaslatokat és a leckéhez tartozó új fogalmak magyarázatát. A Tanársegéddel az anyagok bővíthetők, szerkeszthetők és átrendezhetők.

A tananyagok szövegei teljes körűen kereshetők. Az interaktív tananyagot számos tanítást és tanulást segítő eszköz egészíti ki a periódusos rendszertől a készség- és képességfejlesztő játékokig.

A pedagógusok által beszúrt saját tartalmak egy gombnyomással hordozhatók. Tanári jogosultság esetén a tananyag két gépen is szabadon használható. A felkészülés során előkészített – saját anyagokkal, jegyzetekkel ellátott – tananyag on-line vagy pendrive-ra elmenthető és az iskolai gépen előhívható.

A rendszert folyamatosan fejlesztik, a tanév kezdetére minden egyes NTK-s tankönyv felkerül a rendszerbe, és az ezeket használó pedagógusok hozzáférhetnek az NTK Playerhez is.

 

Racskó Péter Tamás

1974-ben született Budapesten. Számítástechnika-tanári diplomáját 2000-ben szerezte az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán. 2002−2003 között az Educatio Kht. igazgatója, a Sulinet Programiroda vezetője, 2004−2005 között az Apertus Közalapítványnál a Nemzeti Fejlesztési Terv Programiroda igazgatója, majd 2007-ig a közalapítvány ügyvezetője. 2011-ben és 2012-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás Programok Irányítóhatósága, valamint a Károly Róbert Főiskola Számítógépes Architektúrák előadó és gyakorlatvezető BS-képzésén óraadóként tevékenykedett. 2008 óta a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (korábbi nevén Nemzeti Tankönyvkiadó) Zrt.-t és a Perfekt Zrt.-t tulajdonló Sanoma Learning ICT-igazgatójaként feladata a hazai és nemzetközi IT-szolgáltatások fejlesztésében való részvétel; ICT alapú, B2B- és B2C-szolgáltatások és üzleti modellek kidolgozása és megvalósítása; a Sanoma Learning e-stratégiájának kidolgozásában való részvétel; az NTK képviselete a Sanoma Learning informatikai munkacsoportjaiban, fejlesztéseiben. 2000–2003 között az EUN (European Schoolnet Network) Tanácsadó Nemzetközi Projektek vezetője, 2002–2003-ban pedig irányítóbizottsági tagja. 2004–2007 között az EADTU (European Association of Distance Teaching Universities) Nemzetközi Projektek, 2006-tól 2008-ig a Magyar Távoktatási Tanács tagja. 2007–2010 között a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány kurátora. Egészségügyi fejlesztési intézkedéseknél akkreditált informatikai szakértő. Fejlesztéseiért számos elismerésben részesült: Sanoma Mobile Accelerator (startup verseny) győztes; Comenius EduMedia díj (2007); Comenius EduMedia díj (2010); Magyarországi e-learning Innovációs díj (2010); eFesztivál Innovációs díj (2010, mobil technológiára épülő alkalmazás); eFesztivál Innovációs díj (2011, Augmented Reality alkalmazás); eFesztivál Közönségdíj (2011, két fejlesztés); Hundidac Innovációs aranyérem (2010); European Seal of e-Excellence award, Platinum Category (2011); European Seal of e-Excellence award, Silver Category (2011).

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.