Kormánypárti képviselők által benyújtott törvényjavaslatok vitája zajlik az Országgyűlésben, a módosításokról várhatóan a tanév befejezése után szavaznak majd a képviselők. Magyar Bálint és Sándor Klára szabad demokrata politikusok javaslata száműzné a tantárgyakat az első-hatodik osztályból, megtiltaná a hétvégi írásbeli házi feladatot és kifutó rendszerben megszüntetné a nyolcosztályos gimnáziumokat, tizennégy szocialista képviselő pedig a szakképzés korábbi évfolyamokon való elindíthatósága érdekében módosítaná a közoktatási törvényt. 

 

Leszámolás a tantárgyakkal és a nyolcosztályos gimnáziumokkal
A volt oktatási miniszter által jegyzett javaslat célja a nem szakrendszerű oktatás kiterjesztése az általános iskolákban. Ez azt jelentené, hogy a hagyományos, nyolcosztályos általános iskola ötödik és hatodik évfolyamán - főszabályként - továbbra is a tanítási idő 25-50 százalékában zajlana a nem szakrendszerű, nem tantárgyi rendszerű oktatás, azonban a 12 évfolyamos egységes iskolákban ez az arány kötelező jelleggel 100 százalékra emelkedne.
Nem maradna azonban változatlan a nyolcosztályos iskolákban zajló munka sem. Ennek oka, hogy a módosítás újradefiniálja a szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás tartalmát. A jelenleg hatályos szabályok szerint szakrendszerű oktatásról akkor beszélünk, "ha az egyes tantárgyakat, műveltségi területeket, tantárgyi modulokat (a továbbiakban együtt: tantárgy) több, az egyes tantárgyak oktatására jogosító, megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus tanítja", míg nem szakrendszerű oktatáson azt értjük, hogy ilyenkor "a Nemzeti alaptantervben meghatározott kulcskompetenciák fejlesztése folyik". A Magyar Bálint által javasolt változat szerint ugyanakkor a szakrendszerű oktatás az, amikor az ismeretrendszerek tantárgyak szerint tagolódnak, a nem szakrendszerű oktatás pedig egy tanításszervezési gyakorlat, amely a kulcskompetenciákhoz igazodik, vagyis teljes egészében mellőzhető a tantárgyi struktúra.
De érinti a módosítás a hagyományos általános iskolákat azért is, mert már most hallani olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint az elsőtől a hatodik osztályig alkalmazott, 100 százalékos mértékben nem szakrendszerű oktatás a kistérségi együttműködések keretében létrehozott egységes iskolaközösségeket is érinti, amennyiben a középiskola is tagja az együttműködésnek.
A módosítás nyilvánosan sem titkolt célja a 6+6 osztályos iskolaszerkezet kialakítása. Ehhez kapcsolódik a javaslatnak egy másik pontja is, amely a nyolc évfolyamos gimnáziumok megszüntetését írná elő. Az indoklás szerint ezek az intézmények "megnehezítik az iskolaszervezést, különösen azért, mert a nyolc évfolyamos gimnáziumok az ötödik évfolyamról veszik át az általános iskolából a tanulókat. A liberális politikus szerint elfogadhatatlan, hogy a legtehetségesebb gyerekeket kiválogatják ezek az intézmények. Ez az érvelés kicsit meglepőnek tűnhet tőle, hiszen első minisztersége idején éppen egyike volt azoknak, akik tehettek volna a gyereklétszám csökkenése miatti kontrollálatlan és gyakran minden szakmai alapot nélkülöző iskolaszerkezeti változások ellen. Ma ugyanakkor ezen iskolák felszámolása aligha indokolt. Egyrészt mindössze az évfolyamok alig négy százaléka vesz részt ilyen képzésben, ami évente 3800-4000 tanulót jelent, másrészt az intézmények működése rendkívül eredményes, amit a kompetenciaméréseken mutatott kiemelkedő teljesítmény igazol.  

 

Korai szakképzés
A szakképzés közismert problémájára próbál választ adni a közoktatási törvényhez benyújtott másik módosítás, amely feloldja azt a szabályt, amely szerint a szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasz csak a középfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődhet.
A javaslat szerint a szakiskolában a 9-10. évfolyamon az órák legfeljebb ötven százalékában (az eddigi negyven százalék helyett) lényegében gyakorlati szakképzés is folytatható lenne. A javaslat egyértelműen az intézmények lobbizásának eredménye, akik régóta jelzik, hogy nem tudnak mit kezdeni a tankötelezettség megemelése miatt tömegesen megjelenő motiválatlan, rossz szociális helyzetű, fegyelmezetlen, alacsony szintű alapismeretekkel rendelkező gyerekekkel. Hatalmas, negyven-ötven százalékos a lemorzsolódás, rengeteg a tanulói, pedagógusi kudarc. Egy iskolaigazgató véleménye szerint "néhány kivételtől eltekintve, ami itt folyik, az már nem nevezhető szakképzésnek, hanem csak egy speciális eszközökkel folytatott szocializációs kísérletnek". A közismereti tárgyak oktatása reménytelennek tűnik, a manuális foglalkoztatásban ugyanakkor még látnak valamilyen esélyt, elérhetőnek tartják, hogy az iskolából való kimaradás helyett mégiscsak valamilyen szakmához jusson a tanulók többsége.
A javaslat ugyanakkor egy új iskolatípust is létrehoz akkor, amikor bevezeti a szakiskolának egy olyan változatát, ahol az oktatás megszervezhető kizárólag szakképzési évfolyamokon is a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek átadásával. A tervezet szerint ugyan az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeit figyelembe kell venni, ám ennek mértékét, mikéntjét nem szabja meg. Nem kizárt ugyanakkor, hogy a törvény vitája során e pont konkrétabb meghatározására kerül majd sor, ugyanis ilyen módosítási javaslatok több párt részéről is megfogalmazódtak. Akárhogyan is alakul ez a kérdés, az már most bizonyosnak tűnik, hogy erre a képzési típusra új kerettantervek kiadása is szükséges lesz.
A módosítás egy másik eleme a szakképző iskolákra bízná, hogy milyen ismereteket és milyen mértékben számítanak be a szakképzési évfolyamokon a kilenc-tizedik, illetve kilen-tizenkettedik évfolyamokon történő szakképzésre előkészítő ismeretekből. A szakközépiskolában eddig az érettségit megelőző két évfolyamon szakmacsoportos alapozás folyt, ami az OKJ által előírt kötelező óraszámba nem számított bele. A változás következményeként az érettségi utáni szakmai képzés időtartama lerövidülhetne, ami megtakarítást eredményezne, ami ellensúlyozná például a nyelvi előkészítő év belépése miatti költségnövekedést. Másrészt a képzési idő rövidülésétől azt is várják sokan, hogy talán népszerűbbé válhat a szakképzés. A jelenlegi rendszerben ugyanis hét év alatt szerezhet egy fiatal technikusi végzettséget, miközben ugyanennyi idő alatt akár egy alapfokú diploma is elérhető.
Van ugyanakkor kockázata is e változtatásnak, ugyanis ebben az esetben, vélik szakértők, iskolaigazgatók, az emelt szintű érettségire való felkészítés a szakképzés által igénybe vett magas óraszámok miatt - a szakmai alapozó tárgyak kivételével - gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ez azoknak a fiataloknak jelenthet nehézséget, akik később felsőfokú tanulmányokat szeretnének folytatni. Ráadásul, hívják fel sokan a figyelmet, a szakmai alapozó tárgyak egy részéből sem lehet majd emelt szinten érettségizni.

Tilos a házi feladat?
A javaslat benyújtója - meghökkentő módon - törvényi szinten szabályozná az írásbeli házi feladat adását. A módosítás szerint "az első-hatodik évfolyamon tanítás nélküli heti pihenőnapokra és tanítási szünetekre nem adható kötelező írásbeli feladat".
Azt, hogy nem törvényi szinten vagy bármilyen más módon központilag kell szabályozni egy ilyen kérdést, hanem nyugodtan az iskolai, pedagógusi autonómia körébe kell hagyni, aligha vitatható. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a javaslat illeszkedik az elmúlt évek néhány más, sajnálatos intézkedésének sorába, amelyek azt feltételezik a pedagógusról, hogy bár tantervet, pedagógia- vagy minőségfejlesztési programot írhat, sőt írnia kell, azt azonban nem tudja eldönteni, mit mondhat el egy tanulóról szüleinek (titoktartás), indokolt-e valakit évfolyamismétlésre kötelezni (szülői vétó bevezetése), vagy hogyan kell az iskolai taneszközök (tornazokni, színes ceruza) kiválasztásakor eljárnia. Mint a javaslatból kiderül, a pedagógusokat törvényben kell utasítani arra is, mikor milyen önállóan elvégzendő feladatot adhatnak diákjaiknak.
De ha túl is lépnénk azon, hogy mindez milyen megalázó helyzetet eredményez, a javaslat szakmailag is nehezen értelmezhető. A házi feladat nem a gyerek ellen van, a tanítási-tanulási folyamat egyik eleme. A nem a tanórán elvégzendő feladat az önálló munkát, a gyakorlást jelenti, amit a tanuló vagy az iskolában (napközi, tanulószoba), vagy otthon végez el. Ráadásul a magyar közoktatásban ismertek olyan iskolaszervezési megoldások (iskolaotthon, egész napos nevelést folytató intézmények), ahol házi feladat hét közben nincs is, mert az önálló feladatvégzés a tanítási kereteken belül megszervezhető, ellenben hétvégén van házi feladat. Ennek sem az a célja azonban, hogy a gyereket még a hétvégén vagy a szünetekben se hagyják békén, hanem egyrészt az, hogy a szülők is láthassák, mi történt a héten az iskolában, hol tart gyermekük, másrészt tisztában van azzal, milyen nevelési értéket jelent a gyermek és a szülő együttmunkálkodása.