„Nehéz helyzetben bölcs emberek tanácsáért folyamodni bölcs dolog” – írja Sólyom László köztársasági elnök, a tanulmány kezdeményezője és az elkészítésére felkért Bölcsek Tanácsa életre hívója a kötet előszavában. Az ajánlás – a korábbi kutatásokra alapozó helyzetelemzés mellett – vállalkozik a vízióalkotásra és a rendszerszerű beavatkozás szükségességét hangsúlyozza. Nem toldozgatásra, javítgatásra van szükség, hanem a magyar oktatás újjáépítésére, hangsúlyozzák a bölcsek.

Alkotmánybíróság dönt majd a közoktatási törvény módosításáról. Ezzel minimálisra csökkent annak az esélye, hogy még ebben a kormányzati ciklusban jogszabály írja elő, hogy a felsőoktatásba való belépés feltétele az emelt szinten teljesített érettségi vizsga. Elvileg lenne ugyan mód erre, ám a fiaskó után a kormánypárti képviselők aligha támogatják majd az ellenzék által beterjesztett – tartalmát tekintve amúgy az eredeti javaslattal lényegében teljesen egyező – törvénytervezetet.

 

Az ELTE Fizikus Professzori Tanácsa, amely 42 akadémikusból, illetve akadémiai doktorból áll, legutóbbi ülésén állásfoglalást fogadott el a természettudományos tanárképzésről. A sürgős változtatásokat szorgalmazó dokumentumot eljuttatták az MTA elnökéhez. Pálinkás József teljes mértékben támogatja az ELTE Fizikus Professzori Tanácsának állásfoglalását.

A szakképzés és közvetítésével a gazdaság, a munkaerőpiac, a felsőoktatási struktúra, a szakmai és a pedagógiai trendek gyakorolják a szakmai tanárképzésre a legerőteljesebb befolyást. Az utóbbi évtizedben a moduláris rendszerű és kompetenciaelvű OKJ és az új „bolognai” felsőoktatási szerkezet bevezetésével a szakmai tanárképzést két oldalról is erős kihívások érték. Az alábbiakban a módszertani képzés szemszögéből fogalmazunk meg néhány fontos kiindulópontot.

A Magyar Gallup Intézet és az Európa Nova Kht. Új Reformkor programja november 6-án és 7-én, Budapesten nemzetközi konferenciát tartott neves hazai és külföldi szakemberek részvételével. A konferenciára való felkészülés során azt a Gallup-filozófiát gondoltuk tovább és adaptáltuk az oktatás-nevelés világára, amelynek alapja nem pusztán egy ideologikus megközelítés, hanem az amerikai Gallup több évtizedes kutatása, miszerint egyértelmű korreláció van az emberek teljesítménye és az erősségeikre koncentráló közvetlen figyelem, érdeklődés motiváló hatása között.

Válságos időket él az iskolai értékközvetítés. Lehet vitát folytatni arról, hogy mi vezetett ide, hogy hagyományos értékeink válságáról van-e szó, természetes folyamatként egy értékrend-váltás tanúi vagyunk vagy közös alapértékeink mit sem változtak, ám számos ok miatt mégsem ezeket tekintjük útjelzőnek, s ezért szándékosan vagy akaratlanul figyelmen kívül hagyjuk őket. A válasz nyilván más és más lehet annak fényében is, hogy az értékek milyen csoportját vizsgáljuk, az azonban biztos, hogy az iskola, az oktatás értékközvetítő szerepe esetlegessé vált mind tartalmát, mind mélységét illetően, miközben egyre nagyobb és egyre türelmetlenebbül megfogalmazódó az igény, hogy változtassunk ezen.

Kötelező lehet az emelt szinten letett érettségi a felsőoktatási intézményekbe történő felvételhez. A kétszintű érettségi koncepciójának megfelelő, az ellenzék által évek óta követelt módosítás megosztja a kormánypárti oktatáspolitikusokat, miniszteri vezetőket és a felsőoktatási intézményeket, a javaslat valamilyen formában mégis átmehet a parlamenten

Gőzerővel folyik a szakképzés rendszerének átalakítása, a szakképzés intézményeinek szakképzésszervezési társulásokba történő integrálása. Tényként állítható, hogy az elmúlt 6-8 évben az általános iskolákban, az érettségit adó középiskolákban és a felsőoktatásban olyan folyamatok indultak el, amelyek ezen iskolatípusok eredményességét alapjaiban kérdőjelezik meg. Ezekről az anomáliákról igen sok elemzés és tanulmány látott napvilágot, ezért a szakmai közönség előtt jól ismertek. A szakképzés rendszerének átalakításáról, annak következményeiről, hatásairól azonban az általánosságok szintjén mozgó, semmitmondó, inkább politikai jellegűnek, semmint szakmainak mondható megnyilatkozásokon túl keveset hallani. Ha az iskolai rendszerű oktatás minden szintjén – sokak véleménye szerint –átgondolatlan, dilettáns szabályozókat vezetett be az oktatási kormányzat, akkor vajon miért gondolja bárki, hogy ez a szakképzés területén másként lenne?

Nem tekinthető tárgyalási alapnak sem – így reagáltak az önkormányzati szövetségek a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatra az egyeztetések első napján, és felálltak az asztaltól. A szokatlanul egységes fellépés a büdzsé önkormányzatokat érintő számainak ismeretében nem meglepő.

Erősen feketére satírozott szemek, gyönyörű porcelánra festett arc, félszembe fésült haj, szűk nadrág, piercing és rengeteg csuklópánt. Néhány éve még a tizenévesek egy része is csodálkozva szemlélte szokatlan külsejű kortársait, az emókat. Ma a húsz év alattiak körében alig akad, aki ne ismerné betéve a stílus teljes kelléktárát, és ne tudná pontosan definiálni, mit is jelent az emo. Az őket körülvevő felnőttek azonban még mindig vitatkoznak: depressziósok, boldogtalanok, vagy egyszerűen csak az éppen aktuális kamaszdivatot követik az emók?

A közelmúltban Budapesten megrendezett történelem szakmódszertani konferencia résztvevői kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy napjaink felgyorsuló kultúraváltásának s az általános műveltség elemeinek átalakulása során, a természettudományok, a közgazdaságtudományok mellett, mintegy azokkal korrelatív kapcsolatban, a társadalomtudományok, köztük elsődlegesen azok „közvetítő nyelve”, a történettudomány, illetve tantárgy, továbbra is meghatározó helyet kell hogy elfoglaljon az iskolai stúdiumok között.

Az utóbbi húsz évben az iskola világában számos, korábban ismeretlen probléma keletkezett, s kiterjedtebbé és bonyolultabbá váltak azok is, amelyek már 1990 előtt is mutatkoztak. Az okok nagyrészt ismertek, a politikatudomány, a szociológia mellett a pedagógiai szakirodalom is feltárta őket. A hivatalos oktatáspolitikának a problémákra adott válaszairól, ha akar, tudhat a nagyközönség is, az érintetteknek, főleg a pedagógusoknak pedig mindenképpen tudniuk kell – vagy kellene. De talán számukra sem érdektelen majd’ húsz év elteltével összesítő leltárt készíteni, a részletekből ugyanis nem mindig rajzolódik ki olyan kép, amiből a hogyan tovább is kitetszik.

A nyelv megnyilvánulásai szorosan összekapcsolódnak a társadalommal, a társadalmi jelenségek, viszonyok változásaival, a média pedig egyre inkább hat ezekre a változásokra. A televízió az emberek gondolkodását, véleményalkotását olyan mértékben befolyásolja, amilyenre a többi tömegkommunikációs eszköz nem képes.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.3 – szervezetfejlesztés, továbbképzés, informatikai és pedagógiai szakmai szolgáltatások – és TIOP 3.1.1 – építés, infrastrukturális fejlesztés, eszközbeszerzés – pályázatok forrásaiból megvalósuló TISZK-ek közötti együttműködést tűzte célul a Commitment Zrt. szervezésében júniusban elindított konferenciasorozat.

 

 

Kormánypárti képviselők által benyújtott törvényjavaslatok vitája zajlik az Országgyűlésben, a módosításokról várhatóan a tanév befejezése után szavaznak majd a képviselők. Magyar Bálint és Sándor Klára szabad demokrata politikusok javaslata száműzné a tantárgyakat az első-hatodik osztályból, megtiltaná a hétvégi írásbeli házi feladatot és kifutó rendszerben megszüntetné a nyolcosztályos gimnáziumokat, tizennégy szocialista képviselő pedig a szakképzés korábbi évfolyamokon való elindíthatósága érdekében módosítaná a közoktatási törvényt. 

 

Megkérdőjelezhető, hogy szólnak-e gazdasági vagy pedagógiai érvek a két-három éves gyermekek kényszerű bölcsődéztetése, óvodáztatása mellett. A kormány megszorító intézkedései miatt mégsem lesz más választása a kisgyermekes családok többségének. A gyes idejének lerövidítése miatt tömegesen lenne szükség a férőhelyek bővítésére, az ehhez szükséges pénznek azonban csupán a töredéke áll rendelkezésre.