2018. december 10., hétfő Judit napja

 

Archívum

 

Szárny és Teher

A Bölcsek Tanácsa ajánlásai a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére

 

„Nehéz helyzetben bölcs emberek tanácsáért folyamodni bölcs dolog” – írja Sólyom László köztársasági elnök, a tanulmány kezdeményezője és az elkészítésére felkért Bölcsek Tanácsa életre hívója a kötet előszavában. Az ajánlás – a korábbi kutatásokra alapozó helyzetelemzés mellett – vállalkozik a vízióalkotásra és a rendszerszerű beavatkozás szükségességét hangsúlyozza. Nem toldozgatásra, javítgatásra van szükség, hanem a magyar oktatás újjáépítésére, hangsúlyozzák a bölcsek.

 

Jövőkép

Ha sikerül az erőforrásokat és a szándékokat összefogni, akkor 2020-ban a magyar iskolák

„- sok olyan pedagógusegyéniséget alkalmaznak, akiknek a pedagógiai és szakmai tudása példa a tanulók és a társadalom számára (…);

- belső életében és külső kapcsolataiban a pedagógusok, a tanulók, a szülők együttműködési formái és közösségei megerősödnek; sok iskolában olyan értékrend alakul ki, amelyet az iskola egyik legfontosabb kincseként őriz, fejleszt és terjeszt; visszaszorul az agresszivitás, erősödik a tolerancia; sikeresen kezelik a konfliktushelyzeteket (…);

- tolerálják a tanulók különbözőségét, igazodnak eltérő fejlődési ütemükhöz (…);

- az olvasási, szövegértési, matematikai, természettudományi, idegen nyelvi és más készségek szintjében előrébb kerülnek a nemzetközi rangsorokban;

- a kisgyermekkori nevelést kiemelten kezelik (…);

- széles körében tudatosul a művészeti oktatásnak és a mindennapos mozgásnak a más területeken is megmutatkozó fejlesztőszerepe;

- érdekeltekké válnak a magasabb minőségű nevelés és oktatás elérésében; csökken az oktatás minőségében megmutatkozó hatalmas különbség az iskolák között; a rendszeresen elvégzett, független értékelés az intézményi önértékelés biztos támpontja lesz; a vezetők felkészültsége nő; a kiemelkedő iskolák önállósága nő, a lemaradó iskolákat pedig változatos eszközök segítik a felzárkózásban; az iskolai közösségek egyre nagyobb része válik tanuló közösséggé (…).”

Sok más mellett ezek az ismérvek jellemzik majd egy évtized múlva a magyar közoktatást a Bölcsek Tanácsa jövőképe szerint. 2030-ben pedig az iskolák

„- olyan pedagógusokat alkalmaznak, akik a társadalom kiemelten megbecsült polgárai, a pedagógusok számottevő része emberi tartása és szakmai tudása miatt egyaránt példa a környezete szemében; egyre jobban elszigetelődnek és egyre inkább kikerülnek a rendszerből azok a pedagógusok, akik nem felelnek meg e magas követelményeknek;

- túlnyomó többségében megszilárdul, és általánosan jellemzővé válik a korábban körvonalazott magas szintű, közösen vállalt értékrend;

- általánosan alkalmazzák az egyénre szabott tanítási módszereket és a differenciált csoportképzés technikáit; tanulóik körében általánossá válik az önálló tanulás képessége és igénye;

- döntő többségére jellemző a pedagógiai innováció; a pedagógusoknak van kedvük, idejük és lehetőségük sikeres módszereket fejleszteni vagy adaptálni; ön- és továbbképzésük feltételrendszere optimálisan biztosított (…);

- alacsony színvonalon teljesítő része egyre jobban felzárkózik a magas szintű oktatást és nevelést végző intézményekhez; emelkedik az általános teljesítmény: az ország az első tíz közé kerül a nemzetközi oktatási felmérésekben (…);

- túlnyomó többsége mindennapos programjában szerepelteti a művészeti alkotómunka és a mozgásformák változatos formáit;

- az iskolák döntő többségükben olyan helyekké válnak, ahová a tanulók és a pedagógusok örömmel járnak be, ahol kölcsönös fejlődésük mindennapos és közös öröm forrása lesz”.

A köztársasági elnök által felkért szakértők által készített dokumentum ezekkel a víziókkal letette a voksát a közösségi, nevelő iskola mellett. Olyan iskolát tartanak kívánatosnak, amely a közösségben szilárd értékrendet alakít ki, mindenki a képességeinek maximálisan megfelelő módon és formában tanulhat, ahol az átadott tudás rendszerezett és jól használható.

 

Az iskolai nevelés erősítése

Az iskola tehát – a bölcsek javaslata szerint – legyen értékformáló közösség, az értékteremtés, az értékőrzés, az értékátadás helyszíne. Az ajánlásra reagálók egy része mindezt az oktatás konzervatív megközelítésének tartja, mások szerint sokkal inkább van szó az iskola évszázados gyökereihez való visszatérésről van szó, olyan változásról, amelyet a szakma és az iskolahasználók is régóta szorgalmaznak Magyarországon (s nem utolsósorban a nemzetközi gyakorlat is ebbe az irányba mutat.

Az iskola közösségépítő, közösségteremtő lehetőségei leszűkültek, sok helyen meg is szűntek, miközben a család és a családot körülvevő kisközösségek a gyermekek személyiségének fejlesztésében betöltött szerepe jelentősen megváltozott, leépült. A kötet szerzői nem vitatják el a családtól a nevelésben betöltött elsődleges szerepét, ám az iskola lehetőségeit és kötelességeit e téren ezzel közel egyenértékűnek tekintik.

Hangsúlyosan jelenik meg a javaslatok között az iskolai élet szereplőinek – pedagógus, szülő, diák – együttműködésére, a tanuló–tanuló, tanuló–pedagógus, pedagógus–szülő konfliktusok megelőzésére, ennek érdekében a mediálás szerepének erősítésére. Egyes vállalkozó kedvű iskoláknak javasolják a megfontolni a Nagyszülői Tanács létrehozását is.

A közösségi nevelés, a szocializáció mellett a bölcsek jövőképében szereplő iskola nagy hangsúlyt helyez a művészeti, a környezeti-, az egészségnevelésre, a sportra…

 

A kulcs a jó tanár

Az oktatás sikerének a kulcsa a megbecsült, motivált pedagógus, ahogyan azt az elmúlt évtized kutatásai is egyértelműen igazolták. A kötet szerzői által a pedagógusok mai helyzetére vázolt kép szigor és őszinte. Éppen ezért nem meglepő, hogy a javaslatok sokak számára talán drasztikusnak vagy éppen kivitelezhetetlennek tűnnek. A megfogalmazott cél ugyanakkor alighanem minden óvónő, tanító, tanár számára kívánatos: a pedagógus legyen egy irigyelt elit tagja (már a tanulmányi évek megkezdésétől), megbecsült alkotópartner.

A Bölcsek Tanácsa javasolja a pedagógusjelöltek kiválasztásának szigorítását: csak annyi hallgatót vegyenek fel tanárképzésre, ahány számára álláslehetőséget is biztosítani lehet, őket viszont a legkiválóbbak közül toborozzák. Kívánatos cél a többszörös túljelentkezés, s ennek érdekében a felvettek számára már a tanulmányok első évétől kiemelt támogatást kell biztosítani. A képzés tekintetében e területen vissza kell térni a bolognai modelltől eltérő, osztatlan képzéshez, a pedagógus-hallgatók kiválasztásánál pedig alkalmassági vizsgát is be kell iktatni. A felvettek létszámának csökkenése is hozzájárul ahhoz, hogy az alacsonyabb színvonalú képzőhelyeken megszűnjön az oktatás, s csak magasabb minőségű képzőhelyek maradnak meg. A tanulmány a végzett pedagógusok pályára állásának segítését is kiemelten kezelné, hasonlóan az orvosi hivatáshoz a kezdő éveket ebben az esetben is egyfajta posztgraduális oktatásként kezelné, amelyben a személyes mentorálás is meghatározó.

 

Differenciált pedagógusértékelés és jövedelem

A bölcsek újra megszerveznék a szakfelügyeletet, amelynek legfontosabb feladata a pedagógusok külső, iskolától független értékelése lenne, emellett azonban a jó példák terjesztésében is szerepet kellene vállalnia. Ezzel összehangoltan egy olyan átfogó mentori és szupervíziós hálózat kialakítását is javasolják, amely a teljes életpályája során nyújtana módszertani, konfliktusmegoldó és mentálhigiénés segítséget a pedagógusoknak.

A differenciált értékelésnek – az ajánlás szerint – következményekkel kell járnia mind pozitív, mind negatív oldalon. Az értékeléshez szorosan kapcsolódna a minőségalapú, differenciált bérezés, amelynek megvalósításához a közalkalmazotti státus átalakítása elengedhetetlennek tűnik. A pozitív következmények között sorolja továbbá a dokumentum – többek között – a minőségalapú jutalmazást, a kulturális és szakmai továbbképzési utak lehetőségét, a fizetett alkotói szabadságot, a kutatói ösztöndíjakat. Az értékelés ugyanakkor negatív következménnyel is járhatna: a szerzők szerint szükséges a nem elfogadható színvonalú teljesítmények – a korrekcióra, javításra szolgáló időszakot követő – szankcionálása, ami megjelenhet a fizetés csökkentésében vagy az alkalmatlannak bizonyuló, tartósan gyenge színvonalon dolgozó pedagógusok munkaviszonyának átalakításában, esetleg elbocsátásában.

 

Az iskolák és a tanulók értékelése

A dokumentum szerint indokolt a tanulói és iskolai teljesítmények független, szervezett, komplex értékelése. Az óvodák, iskolák négyévenkénti értékelését e célra létrehozandó, független értékelési központ végezné, amibe a szakfelügyelet mellett bevonnák az intézmény, a fenntartó és a szülők képviselőit is. „A sokszínű gyakorlat értékes elemeit támogatva, de egységes nevelési elvek érvényesülését és egy korspecifikus közös ismeretminimumot minden intézményen számon kérő értékelési rendszerre van szükség” – fogalmaznak a bölcsek.

Az értékelés célja nem a szankcionálás, hanem a „kritikus barát” attitűd megjelenítése, az értékek kiemelése és a javítás, a fejlesztés lehetőségeinek feltárása.

A tanulói teljesítmények értékelésében a „puha” és a „szabályozó” jellegű keményebb értékelési eljárások fejlesztését és komplexebbé tételét egyaránt szükségesnek ítélik. Javasolják – többek között –, hogy minden tanévben kerüljön sor olyan beszélgetésre, amelybe a pedagógusok bevonják a tanulókat, szüleiket vagy akár egész családjukat. Ennél konkrétabb ajánlások érintik az érettségi vizsgát, illetve a felsőoktatási felvételit. A jelenlegi rendszer ugyanis a nem teljesítésre, a teljesítmény minimalizálása mellett megszerezhető minél több felvételi pontszám megszerzésére ösztönöz, s nem a minőségi felkészülésre. Általánosan indokoltnak tartják a felsőoktatásba való bekerülés feltételeként meghatározni az emelt szintű érettségi vizsgát, és szükségesnek tartják a pontrendszer átalakítását is oly módon, hogy az jobban ismerje el az adott szakirányhoz kapcsolódó ismereteket, kompetenciákat. Leegyszerűsítve: egy orvosi karra jelentkező esetében jóval többet érjen az emelt szintű biológia érettségi, mint egy nyelvvizsga. Az ajánlás szerint megfontolandó a választható, választott érettségi tárgyak körének szűkítése, ugyanakkor szükséges lenne az érettségi részévé tenni egy természettudományos tárgyból letett vizsgát.

 

A minőséget ösztönző finanszírozás

„Feladatunk, hogy a térség leghatékonyabb és ne a legolcsóbb oktatási rendszerét teremtsük meg” – fogalmaznak a szerzők, akik úgy látják, a teljes oktatásfinanszírozást újra kell gondolni. Ennek keretében a fejkvóta alapú finanszírozásról át kell térni a feladatfinanszírozásra, és – kapcsolódva az oktatás-értékeléshez – meg kell teremteni a differenciálás lehetőségét is. A differenciálás egyik fontos eleme, hogy a jól teljesítő iskolák esetében nagyobb a szabadon elkölthető rész, mint azon intézményekben, ahol probléma van, s ahol ezeket a forrásokat a hibák kijavítására kell felhasználni. A javaslat szerint indokolt lenne az állami finanszírozás mértékének 100%-ra emelése.

(celia)

 

A Bölcsek Tanácsa legfontosabb, rövid távon is konkrét cselekvést igénylő javaslatai:

 

1. A pedagógusi hivatás színvonalának és elismertségének növelésére irányuló program (tanárképzés mint elitképzés: osztatlan, nem bolognai rendszerben, ösztöndíjak, pedagógiai alkalmasság vizsgálata*; a szakfelügyeleti rendszer helyreállítása; differenciált pedagógusértékelés, megbízhatóan magas pedagógus-továbbképzés* stb.).

2. Az iskolai közösségek és értékrend megszilárdítását segítő program (egész napos iskola, szakkörök, projektek, Etikai Kódexek elfogadása, konfliktuskezelő, mediáló programok stb.).

3. A szakképzés megújítása (szerkezeti, pedagógiai tartalombeli, irányítási és finanszírozási megújulás, így például a 9–10. osztályban elkezdett gyakorlati munka, a mesterek és mesterremekek megbecsülése, a regionális irányítás fejlesztése*, kényszertársulások nem elkapkodott átalakítása*, országos irányítás egységesítése*, finanszírozási rend átgondolása* stb.).

4. A felsőoktatás megújítása (a felvételi követelmények emelése*, a bolognai rendszerű képzés átgondolása, az irányítási és finanszírozási rend átalakítása, kutatóegyetemi státus megvalósítása stb.).

5. Az oktatás vezetőinek kiválasztását és képzését segítő program* (hasznosítható képzési programok*, mentorálás*, hálózatképzés*, elismerés* stb.).

6. Az érettségi rendszerének átalakítása* (színvonalemelés, objektivitás növelése, választható tárgyak körének csökkentése, természettudományos kötelezően választható tárgy, komplex műveltségtartalmak stb.).

7. A természettudományok oktatását segítő program (természettudományos tanárképzés, fordulat a kísérletezve oktatásban, természettudományi érettségi tárgy* stb.).

8. A művészeti és az egészséges életmódra nevelést segítő program (többletforrások művészeti szakkörökre, kórusokra, együttesekre, sportkörökre és a tömegsportot segítő eszközökre stb.).

9. Kollégiumi nevelési program (a kollégiumi nevelőtanárok segítése, kollégiumi felújítási program stb.).

10. A következő, átfogó programok átgondolásának elkezdése*:

· a nemzetstratégia kiemelt részeként hosszú távon kiszámítható nevelésügyi politika;

· független értékelési rendszer a közoktatásban és a felsőoktatásban;

· az iskolák irányítási rendszerének átgondolása + a minőséget ösztönző új oktatásfinanszírozási rend (nagyobb önállóság a legjobbak számára + célzott fejlesztési programok a lemaradó intézményeknek; azonnali intézkedésként: a pusztán financiális okokból történő, kampányszerű iskolabezárások és -összevonások megszüntetése);

· hatékony, hosszú távú fejlesztési stratégia (a legjobb intézmények, az innovatív pedagógiai közösségek számára fennmaradó pályázati rend + a lemaradók pályázattól független, direkt, célzott segítése);

· rendszerszemléletű fejlesztéspolitika a határon túli magyarság oktatásának segítésére.

 

A javaslatok közül a *-gal jelöltek forrásigénye kevés, így megvalósításuk átgondolt, de minél előbb történő megkezdése ellen gazdasági érv sem hozható. A forrásigényes, illetve komplex változtatásokat igénylő javaslatok esetén a később induló program széles körű szakmai egyeztetésen alapuló előkészítésének elkezdése már most indokolt.

 

A Szárny és Teher című könyv megrendelhető a http://bolcsektanacsa.solyomlaszlo.hu/megrendeles.php címen.

 

Sodródás helyett világos jövőkép

 

Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter szerint a Bölcsek Tanácsa ajánlásai jelentős hasonlóságot mutatnak a kormányra készülő Fidesz elképzeléseivel. Pontos a diagnózis és támogatható a jövőkép, az alkalmazott eszközök tekintetében lehet hangsúlyeltérés.

 

– Okozott-e meglepetést a Szárny és teher címet viselő dokumentum? Talán nem kapott akkora visszhangot a dokumentum, mint az várható lett volna, ugyanakkor az első reagálások olykor ellentmondanak egymásnak.

– A Bölcsek Tanácsa által készített anyag olyan problémákat vet fel, amelyekkel – úgy gondolom – a következő oktatási kormányzatnak foglalkoznia kell. Sőt tekintettel a megoldandó feladatok társadalmi, szociális és gazdasági dimenzióira, az előrelépéshez több terület összehangolt munkájára lesz szükség. Most kampány van, ezért érthető a csend is és érthetőek az eltúlzottnak tűnő reakciók is. Ugyanakkor látható, hogy a javaslatok sok hasonlóságot mutatnak az elmúlt években megfogalmazott szakmapolitikai törekvésekkel. Más kérdés, hogy történtek-e érdemi lépések az oktatásirányítás részéről, vagy csak a diagnózisig jutottak a kormányon lévők. Mindenesetre én látok reményt arra, hogy a választásokat követően, amikor lecsitulnak a kedélyek, kialakítható lesz egy széles konszenzuson alapuló szakmai stratégia s egy támogató környezet az ebben foglaltak megvalósításához.

– Van-e általánosítható üzenete ennek a javaslatcsomagnak?

– Talán az, hogy egy-egy vagy akár száz napokra előre tekintve nem lehet érdemben előrelépni. Éppen ezért a dokumentum egyik nagy érdemének tartom, hogy kísérletet tesz egy tíz-, illetve húszéves távra szóló jövőkép megfogalmazására. A mögöttünk lévő nyolc év sodródó oktatáspolitikájának egyik legfőbb oka éppen egy ilyen vízió hiánya volt. Ezt „helyettesítette” a mindenre való, ha kell, ha nem reagálás, ami a szabályozás túlburjánzásához vezetett, s miközben egyes érdekcsoportok hatékonyan érvényesítették akaratukat, a valóban fontos kérdések napirendre sem kerültek.

– Melyek ezek a kérdések, s mennyiben jelent e szempontból újdonságot ez az ajánlás?

– Az Elnök Úr felkérésére készített összefoglalás szépen sorra veszi ezeket a kérdéseket, s bár fel lehetne vetni, hogy a javaslatok, a megoldáshoz szükséges eszközök lényegesen konkrétabbak is lehetnének, azt el kell ismerni, hogy a szerzők kényes kérdéseket is napirendre vesznek. Ezek közül talán a legfontosabb a pedagóguspolitika. Kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy az oktatás eredményessége elsősorban a pedagógusokon múlik, ők a kulcsszereplők. Presztízsük ma alacsony, aminek kedvezőtlen következményei vannak. A dokumentum szerzői szerint a szakma tekintélye úgy állítható vissza, ha egy irigyelt elitszakma képviselőivé tesszük őket. Ez munkájuk elismerését és tisztes javadalmazását jelentené. A Bölcsek Tanácsa megerősíti, hogy szigorítani szükséges a pedagógusjelöltek kiválasztását, erőteljesebb minőségi kontroll kell a képzés során, és megfontolandó, hogy nem kellene-e visszatérni esetükben az osztatlan képzéshez. A már végzettek esetében is szükséges a szakmai háttér biztosítása, a mentorálás, az objektív és nyilvános szempontok alapján történő értékelés, a szakfelügyelet, a minőségi továbbképzések. A magasabb elvárások adják a rendszer egyik lábát, a másik láb az ehhez illeszkedő javadalmazási rendszer, amely már a tanulmányi időszakra is kiterjed, a későbbiekben pedig a mainál lényegesen jobban kapcsolódik a minőséghez, és világos, tervezhető karrierutat is kirajzol.

– A külső értékelések eredménye mennyiben kapcsolódik a finanszírozáshoz?

– Személy szerint én indokoltnak tartom a külső értékelés szerepének erősítését a tanulók, a pedagógusok és az intézmények esetében egyaránt, valamint – a tanács javaslatait kiegészítve – a fenntartók ilyen irányú tevékenységének szakmai és finanszírozási eszközökkel történő támogatását és ellenőrzését is. S igen, az értékelések, minősítések, ellenőrzések eredményeinek tükröződniük kell a finanszírozásban is. Egyfelől el kell ismerniük a teljesítményt, másfelől a lemaradók esetében – szigorú feltételek mellett – biztosítaniuk kell a javítás, a hiányosságok pótlásának lehetőségét.

Ehhez szükséges a finanszírozás mai rendszerének átalakítása, amit a tanács javaslatai is megerősítenek. Nem csupán az elmúlt néhány évben elvont források miatt, hanem azért is, mert a normatív finanszírozás ma működő, az egyenlősdire épülő rendszere érzéketlen mind a teljesítményre, mind az eltérő adottságokból fakadó különbségek kezelésére. A pályázati forrásokhoz való hozzáférés esetlegessége pedig csak tovább növeli a feszültségeket.

– A dokumentumra reagálva szinte mindenki konzervatív fordulatot emleget, tekintettel arra, hogy a szerzők a nevelés meghatározó szerepét hangsúlyozzák.

– Nem gondolom, hogy ez konzervatív fordulatot jelentene, inkább a visszatérést a valódi iskolai hagyományokhoz. Az oktatás és a nevelés nem választható külön. A jó iskola mindig arra törekszik, hogy jó minőségű, használható tudást adjon, ugyanakkor emellett értékeket közvetítsen, értékrendet alakítson ki. Magyarországon a nevelés a rendszerváltoztatás után sokak szemében olyan tevékenységgé vált, amelytől félni kell, amely veszélyes, mert ideológiák közvetítését teszi lehetővé. S hiába hangoztatta a szakma, hogy a nevelés nem erről szól, az e tevékenységet támogató keretek mind szakmai, mind finanszírozási oldalról leépültek. Hozzá kell tenni ehhez, hogy ne legyenek illúzióink, az oktatáson keresztül is lehet ideológiát közvetíteni, hiszen nem mindegy, hogy egy érettségi tétel egy többgyermekes családról vagy egy valóságshow szereplőjéről szól-e.

Szívemhez és szakmai felfogásomhoz egyaránt közel áll, hogy a társadalmi értékválság idején ez a dokumentum az iskolát – a családdal megközelítően azonos súlyú, ám annak elsődlegességét meg nem kérdőjelező – nevelési színtérnek tekinti, s e szemlélet jegyében fogalmazza meg javaslatait. Az iskolában ott a helye az értékközvetítésnek, legyen szó közösségformálásról, egészségnevelésről, a művészeti nevelés iskolai helyzetének megerősítéséről vagy a munka tiszteletének kialakításáról. Az külön öröm számomra, hogy a szerzők olyan konkrét megoldási lehetőségeket is felvetnek, amelyeket én is fontosnak és eredményesnek ítélek, mint az egész napos iskola, a nevelési színterek megerősítse, a konfliktuskezelést, mediálást segítő programok.

– A Bölcsek Tanácsa javaslatai között megjelennek olyanok is, amelyek a magyar közoktatás egyik sokat bírált területét, a szakképzést érintik.

– Egyetértek a szakképzés tekintélyének visszaállítása érdekében megfogalmazott javaslatokkal. Valóban változtatni kell a széttagolt irányításon, a finanszírozáson, sok esetben a képzések tartalmán és formáin is. Nagyon fontosnak tartom a nevelés szerepének megerősítését: a munkára nevelés, a kétkezi, teremtő munka értékességének középpontba állítása mellett a közösségépítés, a művészeti nevelés, az egészséges életmód, a prevenció szerepének hangsúlyozását. Ebbe az intézménytípusba nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek jár, s ezek a tevékenységek nem csupán szocializációjukat segítik, de komoly hatással vannak tanulásuk eredményességére is. Egyetértek a gyakorlati képzés megerősítésével, a gazdasággal való szorosabb kapcsolat kialakításával, de érdemi előrelépésre van szükség a – sokszor iszonyatosan nehéz feltételek között dolgozó és túlterhelt – oktatók munkáját illetően is, ideértve a minőségi teljesítmény elismerését és a szakmai előrelépés feltételeinek biztosítását is.

 

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.