2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 

A kibeszéletlen történelem írója: Sofi Oksanen

A finn írónő, Sofi Oksanen kapta az idei Budapest Nagydíjat, amelyet a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján vehetett át Tarlós István főpolgármestertől.

 

 

Sofia_Oksanen_vinnare_av_Nordiska_radets_litteraturpris_2010Sofi Oksanen esetében is az első, ami eszünkbe jut, hogy kedves, szép és elegáns. A mi Karafiáth Orsolyánkhoz hasonló díva, szép emberpéldány – ahogy a feleségem fogalmazott Luis Figóról, persze azután, hogy megtudta, hogy matematikusnak készült a híres labdarúgózseni.

Oksanen Jyväskyläban született 1977-ben. Édesapja finn, édesanyja észt származású. Anyja a hetvenes években emigrált Szovjetunióból, de gyakran hazalátogatott lányával, így megismerhette a brezsnyevi kommunista társadalomszervezést, a felperzselt föld elvén nyugvó ideológiát és a pangást is, megtapasztalhatta, az emberek úgy gondolkoznak, hogy minden mögött van valami.

Először a Sztálin tehenei című regényével vált ismertté. Két évvel később jelent meg második kötete, a Baby Jane (2005). Harmadik regénye a Tisztogatás, amit első színpadi művéből írt át. A darabot 2007-ben vitték színre a Finn Nemzeti Színházban. Óriási siker lett, 38 nyelvre fordították le.

Oksanen műveiben fontos hangsúlyt kapnak a női szerepek, de a legfontosabbnak a totalitárius elnyomás bemutatását tartja. Ő az első nyugati író, aki egyszerre belülről és mégis kívülről ír a szovjet időkről.

A Sztálin tehenei egy hazáját feladó, csempészettel foglalkozó észt anya és bulimiás lányának története. A címben Oksanen a kecskére utal, amit a köznyelvben a szegények tehénnek neveznek. A lány bulimiás, falási rohamokkal járó kényszerbetegségben szenved: rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel – jellemzően édesség – elfogyasztására képes, ez törvényszerűen elhízáshoz vezet, amit elkerülendő, a beteg önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Közelről bemutatja egy bulimiás hétköznapjait: mi az a szessziózás, mely ételek a biztonságosak, hogyan lehet elrejteni a nyomokat. Egy kívülállónak, aki még nem találkozott a betegséggel, megrázó. A könyv állítólag önéletrajzi ihletésű: az anya története rímel Oksanen édesanyjáéra, és lehet, hogy ő maga is bulimiás volt – vagy még mindig az. Ez is az írónő titokzatosságának része.sztalin

A korai munkái közé tartozó Baby Jane napjainkban játszódik, korhű történet és tabutémákat boncolgat a múlt század kilencvenes éveinek posztfeminista korszakának idején. Helsinki melegvilágát mutatja be. A regény hőse a város egyik népszerű és magabiztos leszbikus nőcsábásza, Kormi, ő az a fajta vagány alak, aki senkitől sem fél és mindent megold, szíve hölgyeiért pedig mindent megtesz. Csak lassan, fokozatosan rajzolódik a pánikzavarból táplálkozó mély depressziójának képe. A körülötte lévő világ ugyanolyan sötét, mint ő maga. A meleg és leszbikus haverok túlnyomó többsége komoly mentális betegségeket fojt magába. Az írónő zárt, megvetett és sötét szubkultúrába vezet minket, ahol ugyan mindenki igyekszik segíteni társait, de ugyanígy valamennyi szereplő meg is tagadja önmagát, szerelmét, szexualitását. A Baby Jane szereplői nem beszélnek egymással, kezdettől fogva elhallgatják szeretteik elől legbensőbb érzéseiket, gondolataikat. Hiteles kordokumentum. A regény fő szimbóluma Kormi nőjének, a szép femme-nek tisztító fürdője, aki napi többórás áztatással igyekszik megszabadulni a forró szerelem és a megcsalt élet mocskától heteró élettársa oldalán.

25_8411_167476_7fac26c1eed39f78e345d6952ddcdf10_22b08f_301A Tisztogatás a nők elleni erőszakkal és a kommunista országok feldolgozatlan múltjával foglalkozik párhuzamosan. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak. A könyv témája a nők elleni erőszak és a második világháborút követő szovjet megszállás traumája. Azokról szól, akik vasfüggöny mögül kerültek az 1970-es évek nyugati világába, más élethelyzetbe, szokásrendszerbe. A tősgyökeres finn kisvárosban az emberek gyanakodva tekintenek a keleti blokkból menekültekre – legyen az bármilyen nemzetiségű, ők már csak ruszkik maradnak. Ez a bélyeg mélyen beleégett a főhős lelkébe is, és hogy lemossa magáról származása szégyenét, anyjával együtt a titkolózást választja, mert az a legjobb, ha soha nem derül ki semmi! Hallgatásra kényszerítik magukat, ami eltompítja a lelket.

Mikor eltűntek a galambok című írása Észtország második világháború alatti és utáni megszállásáról, az ellenállásról, a kollaborációról, a szerelemről és egy tragikus házasságról szól. A Baltikumban játszódó történet azt ábrázolja, hogyan gázolt bele a háború az emberek életébe. A regényben három szereplő életét követhetjük nyomon: Roland – az ideákat kergető, hazája függetlenségéért küzdő szabadságharcos; unokatestvére, Edgar – aki mindent elkövet azért, hogy elrejtse életének sötét oldalát és még sötétebb titkait s megkaparintson magának legalább egy kis szeletet a hatalomból; és Edgar felesége, Juudit – akit házasságának szégyene és a reménytelen boldogtalanság köt béklyóba. A három ember sorsa egybefonódik, nemcsak a rokoni kapcsolatok okán, hanem az érzelmek, szenvedélyek és a titkos események rejtélyessége miatt is. Tönkrement életekről és keserűvé vált sorosokról olvashatunk. A megtorpanások és kitérők bizsergető észleléseit írja le. Oksanen a feszültség megteremtésének és fenntartásának mestere is. Ebben a regényében is fontos kérdéseket jár körül, óvatosan, egy nyomozó logikájával illeszti össze a történelem és a magánélet töredékeit.

Oksanen a sodródó életek írója, a szálakat életszerűen fűzi össze. Páratlan fesztelenséggel mutatja be az élet formális kötöttségeit. Történelmi mítoszok lidércnyomásos világát idézi meg, hősei belegabalyodnak a történelem hálójába, miközben borotvaélen táncol életük. Megerősít minket abban, hogy az európai történelemben a dolgok mögött még ott állnak a titkos szervezetek, főleg a KGB, és a népirtásokat sem lehet nagyság szerint sorba állítani. Elhessegeti – ha feltámadna bennünk – a puha diktatúra iránti nosztalgiánkat.

Oksanen kicsit ismerős, kicsit nem. Hozzájárul, hogy az észt és a finn irodalomról és társadalomról gazdagabb képünk legyen. Ha festő lenne, azt mondhatnánk róla, hogy úgy alkot, hogy a foltok egyre inkább formává változnak. A sebeket feltépő kibeszélés híve.



Novák Imre

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.