2018. december 13., csütörtök Luca, Otília napja

 

Archívum

 

Az egész napos iskola a lehetőségek iskolája

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2014. május 30-án rendezte meg Budapesten Az egész napos iskola a lehetőségek iskolája című konferenciát, amelynek célja volt elemezni az egész napos iskola fejlesztésére vonatkozó innovációs folyamatokat, bemutatni a fejlesztésben részt vevő iskolákkal együtt az eddigi eredményeket és körvonalazni a már látható tanulságokat, tapasztalatokat.

 

A köznevelési rendszer megújításának egyik prioritása az egész napos iskola bevezetése. E változás a tervek szerint alapvetően növeli az esélyegyenlőséget és segítheti a tanulói sokféleség kezelését, ugyanakkor megköveteli a tanórákon kívüli időszak valódi tartalommal való megtöltését. Az OFI-ban megvalósuló TÁMOP 3.1.1.-11/1 – XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz projektben a Nevelés-oktatás fejlesztése, komplex pilot programok elnevezésű 3. alprojekt célja az alsó és felső tagozatok számára szakmai és módszertani megoldásokat kínálni.

A program keretében az OFI munkatársai 55 iskola több mint 240 pedagógusával dolgoznak együtt 7 témában az általános iskola tanórán kívüli idősávjának tartalommal való kitöltésén. Több mint 1000 foglalkozásleírás (modul) készül a természettudományi, a komplex művészeti, a gyakorlati életre nevelési, az ökoiskolai, a lehetőségek iskolái (alsó és felső tagozat) és a jó gyakorlatok területein, amelyeket az iskolák felhasználhatnak.

A konferencián a rövid plenáris előadásokat a szakmai dialógust támogató és az eredményeket részletesen, témánként bemutató tematikus műhelyek követték, végül a programot a különböző nézőpontokat bemutató pódiumbeszélgetés zárta.


A TÁMOP 3.1.1.-11/1 – XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz projekt Nevelés-oktatás fejlesztése, komplex pilot programok elnevezésű 3. alprojekt témái

Alsó-felső tagozat keretrendszere: a lehetőségek iskolái
Az egész napos iskola egyik legfontosabb célja, hogy növelje az esélyegyenlőséget, segítse a tanulói sokféleség kezelését a tehetséggondozástól a tanulási, szociális problémák kezeléséig, továbbá az iskola keretein belül minden gyermek számára hozzáférést biztosítson olyan szolgáltatásokhoz, amelyek a piacon pénzért érhetők el. Ez egyúttal az oktatás hatékonyságának javítását, a gyermekek, családok társadalmi integrálásának sikerességét is támogatja.

Az alsó tagozatban a cél válaszokat találni a tanulói sokféleség kezelésének kihívásaira az egész napos iskolai nevelésben rejlő pedagógiai lehetőségek, eszközök felhasználásával. A felső tagozatos (felzárkóztató) fejlesztés célja elősegíteni a tanulók számára a felkészülést a középfokú továbbtanulásra, hatékonyan és eredményesen biztosítani az általános iskola és a középfokú oktatás (szakképzés) közötti átmenetet.

A kidolgozott modulok egyrészt a tanítási-tanulási folyamathoz kapcsolódnak, másrészt a szociális kompetenciák fejlesztéséhez kötődnek. Tartalmazzák a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a korrepetálás, a differenciálás és a különleges, egyedi igények kezelésének szempontjait. A cél az, hogy a megszokott tanulási keretektől eltérő módon (is) működjenek az iskolák, és a gyermekek játékosan tanuljanak.

Készülnek olyan modulok is, amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek az iskola közössége és a település, a helyi társadalom között. Az egyik legfontosabb célkitűzés, hogy kinyíljanak az iskola kapui.

A fejlesztésbe bevont iskolák a későbbiekben tudáscentrumként működnek, amelyek az egész napos iskola bevezetését tervező intézményeket (az iskolák menedzsmentjét, a pedagógusokat) széles körű szakértői és hálózati támogatásban részesítik. A várt eredmény, hogy a nevelési-oktatási programok révén az egész napos iskolák eredményesen működve, sikeres alternatívát kínáljanak a hagyományos iskolák mellett mindazokon a területeken, amelyeken a pedagógiai gyakorlat megújítására a legégetőbb szükség van.

Gyakorlati életre nevelés
Mit követelne az élet, ha tantárgy volna? Melyek azok a képességek, kompetenciák, amelyekből valóban vizsgáztat minket? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a gyakorlati életre nevelés területe.

A gyakorlati életre nevelés élményközpontú, hiszen a játékos forma sokféleképpen fejleszti a tanulók képességeit. Ideális esetben szimulálhatók azok az élethelyzetek, amelyek megoldása elvárható egy felnőtt embertől, így fokozatosan nőhetnek bele a gyermekek a rájuk váró feladatokba: a dokumentumok kitöltésétől kezdve a pénz megfelelő kezelésén keresztül a háztartási balesetekre való helyes reakciókig.

Az élményalapú tanulási módszer arra épít, hogy az embert belső megismerési vágya inspirálja a tapasztalatszerzésre, a dolgok gyakorlatban való kipróbálására. A terület legfontosabb célja, hogy segítse a gyermekeket a természeti, a társadalmi és a technikai környezetben való tájékozódásban és a sikeres beilleszkedésben; a munkához való pozitív hozzáállást alakítsa ki a változatos tevékenységek végzése, az alkotás örömének átélése során. Mindeközben lehetőséget nyújt a sajátos nevelési igényű tanulók sikerélményhez juttatására, valamint az anyagi, szociális okok miatt hátrányos helyzetbe került tanulók esélyeinek javítására. A technikai műveltség megalapozása a gyakorlati tevékenységekhez kapcsolódó elemi ismeretek megszerzését, a megfelelő technikai szemléletmód formálását jelenti.

A fejlesztés során a partneriskolák pedagógusaival együtt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) olyan modulokat dolgoz ki, amelyek a hétköznapi életben jelen lévő problémák értelmezését és az azokkal kapcsolatos modellalkotást segítik. Fontos célkitűzés a pénzügyi ismeretek megalapozása, a környezettudatos és egészséges életvezetéssel kapcsolatos pozitív attitűdök kialakítása, a hétköznapi gyakorlati tevékenységekben és ügyintézésben való jártasság erősítése, mindennek elérésére pedig az aktív tanulásra építő iskolai gyakorlat létrejöttének támogatása.

A gyakorlati életre nevelés projekt egy új pedagógiai módszerre, az úgynevezett kerettörténetre (storyline) épül. Lényege, hogy partnerséget teremt a tanár és a tanulók között. A tanár tervezi az események vonalát, láncolatát („line”), de a diákok alkotják meg, fejlesztik a történet részleteit („story”). A terv magában foglalja a tantervi tudásanyag elsajátítását és a készségek gyakorlását, ugyanakkor a történet alakítása biztosítja a diákok számára a belső motiváció kialakulását és az érzelmi elköteleződést. Ösztönzi a diákokat a tanulásra, a céltudatos információkeresésre; a tanulók megtanulnak döntéseket hozni, és rájönnek, mi mindenre képesek – ezáltal az önismeretet is fejleszti. Például: a „Családok a közösségben” kerettörténetben biztonságos módon vizsgálhatjuk meg a családi kapcsolatokat, az egészség egyes kérdéseit, a családi költségvetést, új szomszédok érkezését stb.

Természettudományos nevelés
A természettudományos nevelés téma egy olyan nevelési-oktatási programot dolgoz ki, amelynek egyes elemei nemcsak egész napos iskolák számára alkalmasak, hanem a hagyományos iskolák szakköri foglalkozásaiba és tanítási óráiba is beépíthetők. A program elsősorban azokra a területekre fokuszál, amelyeken hazánkban eddig a legkevésbé történt előrelépés: így a természettudományos nevelés esélyegyenlőséggel kapcsolatos potenciáljának kiaknázására, valamint a természettudományokkal kapcsolatos attitűdök és motiváció formálására.

A program olyan, három-három tanítási órát felölelő egységekből (úgynevezett modulokból) épül fel, amelyekben a tanulók tapasztalati élményeken keresztül ismerkednek meg természeti jelenségekkel és közösen keresnek ezekre magyarázatot. Ez a módszer a felfedeztető tanulás, amelynek során a tanulók komplex, a mindennapi életben megfigyelhető problémákat dolgoznak fel. A gyakorlatban a pedagógusok a modulok tanulócsoportra szabását, adaptálását végzik – ehhez az alkotómunkához a program ajánlásokat, szakmai és módszertani javaslatokat fogalmaz meg.

A modulokat nyolc partneriskola gyakorló pedagógusai készítik, szoros együttműködésben az OFI szakembereivel. Ezek mindegyikét legalább egy tanulócsoport próbálja ki, és közel felükkel olyan kísérleteket is végeznek, amelyek a már említett adaptálást modellezik.

A fejlesztő munkára vállalkozó pedagógusokat akkreditált továbbképzés segítette abban, hogy újabb mesterségbeli fortélyokat sajátítsanak el és könnyebben gondolják át saját gyakorlatuk hatékony, eredeti vagy fejlesztendő elemeit. A fejlesztésbe más szakmai partnerek is bekapcsolódtak, közösen olyan hálózatot építve, amely a kölcsönös tanulás és a tapasztalatcsere révén szélesíti a résztvevők látókörét. A tanulók, a szülők és a pedagógusok visszajelzései nyomán a módszer alkalmazása sikerélményt nyújt mindenki számára: a tehetséges tanulókat elmélyültebb munkára ösztönzi, míg a tanulási nehézségekkel, beilleszkedési zavarokkal küzdők számára a közvetlen tapasztalás révén megkönnyíti a tananyag feldolgozását, növeli önbizalmukat és együttműködési kedvüket, a pedagógusok fegyelmezési problémái pedig jelentősen csökkennek.

Komplex művészeti nevelés
A komplex művészeti nevelés program a művészeti nevelés olyan sajátos lehetőségein alapszik, amelyek a művészetek kultúraközvetítő, továbbá kreativitást, problémamegoldást, önismeretet és társas kultúrát fejlesztő hatását a merev tantárgyi kereteket átlépve, játékos eszközökkel éri el. Ennek érdekében az OFI innovatív kutató-fejlesztő munkát végez szoros együttműködésben a művészet fogalmát nyitottan értelmező pedagógusokkal: a művészeti nevelési gyakorlatból kiindulva komplex megközelítéssel, újszerű fejlesztési lehetőségeket keresnek. A program kidolgozásában kilenc, különböző adottságokkal rendelkező iskola csaknem ötven pedagógusa vesz részt. A partneriskolák pedagógusai nemcsak a tanítási egységeknek, a tanítási egységek tevékenységeit támogató eszközrendszernek és a teljesítmények visszacsatolását segítő értékelési rendszernek a kidolgozását, hanem annak iskolai kipróbálását is vállalták. Ennek jelentősége egyrészt az, hogy a fejlesztés abban a közegben valósul meg, amely aztán annak felhasználója lehet, másrészt, hogy kísérleti jellege miatt a továbbfejlődés lehetősége is adott. A programelemek kipróbálásának jellemzője: a tesztelési folyamat megfigyelése és teljes körű dokumentálása a reflektív és önreflektív elemzés céljából. Mindezekből következően az egész napos iskolát támogatva a komplex művészeti nevelés program egyik legfőbb célja, hogy fejlesztési hatását tekintve hasonló értékű legyen a tanórai munkával, motiválóerejét tekintve azonban azt meghaladva, játékos formát adjon a gyermekek tanórán kívüli iskolai tevékenységének.

Az eltérő tantárgyak integrációs törekvése nem új gondolat az oktatásban. A hazai oktatás rendszerszinten, a megszokott hagyományokra építve, diszciplináris gyökerű tantárgyi rendszeren alapszik. Ez jellemző a komplex művészeti nevelés gyakorlatára is, azaz vannak iskolai példái, azonban egyrészt ezek nem általánosan elfogadottak, így kísérleti programokként, illetve iskolakísérletek részeként működnek, gyakran az alternatív pedagógiai utak koncepcióit támogatva, másrészt amennyiben komplexnek nevezik magukat, úgy a gyakorlatban a komplexitás sokféleképpen értelmeződik. Miután az iskola tanórán kívüli tevékenysége nem a tantárgyi rendszer követelményein alapszik, ez az oktatási forma a művészeti tantárgyak szakmai követelményeit erősítheti, de nem azonos azzal.

Ökoiskolai program
Ökoiskola címmel 2005 óta ismeri el a központi nevelési-oktatás közigazgatás azoknak az általános és középiskoláknak az erőfeszítéseit, amelyek pedagógiai programjukban és intézményi működésükben vállalták, hogy a fenntarthatóság pedagógiáját iskolai keretek között valósítják meg.

A fenntarthatóság pedagógiája egy folyamatosan fejlődő tanítási módszertan azok számára, akik a természeti és épített környezet értékeinek megóvására képes, környezettudatos magatartású és fenntartható életvitelű embereket nevelnek.

A hazai ökoiskolák nemcsak ennek a pedagógiának a fejlesztésében, de az iskolai élet korszerűsítésének minden szintjén élenjáróak. A projekt során tíz partnerintézmény bevonásával készül el az az ökoiskolai nevelési-oktatási program, amely az Ökoiskola cím kritériumrendszerének teljesítéséhez nyújt teljes körű segítséget az intézményeknek, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e Ökoiskola címmel.

A fejlesztés jelenlegi szakaszában az iskolai megvalósítók – az OFI munkatársainak mentorálásával – iskolai modulokat dolgoznak ki, segítségükkel konkrét, a gyakorlatban azonnal és könnyen megvalósítható foglalkozástervek kínálhatók fel. A modulok kidolgozása a hálózati tanulási módszerrel történik: minden modul kipróbálásra kerül (némelyik több intézményben is), a visszajelzések a modulleírások finomítására, pontosítására használhatók fel.

A készülő részegységek a fenntarthatóság komplex témakörei köré épülnek, újszerű módszertani ötleteket és élményszerzésre, aktív cselekvésre, együttműködésre ösztönző módszereket mutatnak be. Az egyes elemek tanórán és tanórán kívül is megvalósíthatók, valamint szorosan illeszkednek az ökoiskolákban elterjedt speciális tanulásszervezési formákhoz: témahetekhez, témanapokhoz, illetve erdei iskolai programokhoz is.

Jó gyakorlatok a nevelési-oktatási rendszerben
Közismert, hogy sok sikeres innovatív program működik országszerte, de a mindennapi oktatás során használható gyakorlati leírások eddig nem voltak elérhetők és így más iskolák számára adaptálhatók. Fontos, hogy a jó gyakorlatok minél szélesebb körben ismertté váljanak és a szereplőkre az oktatási rendszer minden szintjén pozitív hatást gyakorolhassanak.

A széles körű felhasználhatóság, illetve a létező gyakorlatok heterogenitása miatt a jó gyakorlat definícióját három praktikus kategóriába sorolta a munkacsoport: ötlet, jó gyakorlat, bevált jó gyakorlat. A kategóriák eltérő kimenetei lehetővé teszik a jó gyakorlatok formai, majd tartalmi minősítését, különbözőségének kezelhetőségét. A fejlesztés során a lehető legtöbb oktatási gyakorlat elérhetővé válik a legegyszerűbb ötlettől a rendszerszintű folyamatig.

A kategorizálás és a hozzá kapcsolódóan kialakított kritériumrendszer lehetővé teszi, hogy az OFI szakértői minősítsék, majd az intézet által kidolgozott online felületen könnyen és gyorsan kereshető, felhasználóbarát módon mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a jó módszereket. A köznevelési rendszerbe így tehát minősített módon épülhetnek be az iskolák által kidolgozott és fenntartott jó gyakorlatok.

A jó gyakorlatok elterjedése pozitívan formálhatja a tanári attitűdöt, gazdagíthatja a módszertani eszköztárat, javíthatja az iskola belső és külső kapcsolatrendszerét, így egymástól is tanulnak az intézmények.

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.