2018. december 18., kedd Auguszta napja

 

Archívum

 

Beiratkozási zűrzavar

„A 2013/2014-es tanévre 96 881 gyermek iratkozott be első osztályba az állami fenntartású intézményekben az április 8–9-i beiratkozási napokon. Tavaly országosan 100 195 tanuló kezdte meg általános iskolai tanulmányait (a nem állami iskolákat is beleszámítva), ebből 84 101 az azóta államivá vált intézményekben” – olvasható a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ honlapján. Kevésbé körülményesen fogalmazva: idén 15 százalékkal több gyermek elhelyezéséről kell gondoskodnia az államnak. Furcsa polémia bontakozott ki arról, vajon honnan kerülhetett elő ez a 12 780 kiselsős, s arról is, lehetett-e előre számítani rájuk.
Az egyik legérdekesebb indokot az OFI főigazgatójának egyik nyilatkozatában hallhattuk, miszerint azért a hirtelen létszámgond, mert a Ratkó-unokák gyermekei most értek iskolaköteles korba. Az érveléssel egy kisebb és egy nagyobb gond is akad. A kisebb: ha igaz is, hogy ők kopogtatnak az iskolák kapuin, ezek a gyerekek 6-7 évvel ezelőtt megszülettek, azaz tudni lehetett róluk és számítani kellett volna rájuk. A nagyobb gond a magyarázkodással az, hogy tény: az iskolába lépő korosztályok létszáma évek óta közel azonos, alig egy-kétezres eltérést mutat. (A KSH adatai szerint 2000 és 2007 között az élve születések száma évente nagyjából 95-98 ezer között alakult. A sorból kilógó év volt 2006, amikor közel 100 ezer gyermek született, azaz tavaly éppenséggel több mint kétezerrel több potenciális első osztályba iratkozó gyermek volt, mint idén.) Annak tehát, hogy az egykori miniszter nevéhez kötjük-e őket, semmilyen relevanciája nincs.
Sajátos megoldást talált a problémára a KLIK elnöke is, aki szerint viszont azért tapasztalható növekedés az elsősök számában, mert korábban sok szülő tartotta vissza gyermekét hétéves koráig az óvodában, ám a köznevelési törvény szerint 2013-tól már belép a hatéves kortól való iskolába lépés kötelezettsége. Ezzel az érveléssel is akad legalább két probléma. Egyrészt semmilyen adat nem igazolja a visszatartás tényét, sőt úgy tűnik, inkább az a probléma, hogy sok az olyan gyermek, akinek az iskolaérettségét nem pontosan mérik fel. Másrészt az új törvényi szabályozás sem írja elő, hogy hatéves kortól automatikusan kötelező az iskola, ellenkezőleg, a korábbi szabályozással lényegében megegyező rugalmasságot biztosít.
A történtek valódi okai egyértelműek. Nyilvánvalóan hatott a szülőkre és az óvodákra is az a kommunikációs csúsztatás, ami azt sugallta, hogy mostantól bizony minden hatévesnek kötelező beiratkoznia az első osztályba. Ha ez tájékozatlanságból fakadt, az elég nagy baj. Ha ellenben nem, akkor azt kell mondanunk, hogy ez mind jogszerűségét tekintve, mind morálisan elfogadhatatlan eljárás volt.
A másik ok egészen prózai: a tankötelezettség korábban a hatodik életévüket május végéig betöltő gyermekekre vonatkozott, míg az idei évtől már augusztus utolsó napja a sorsdöntő időpont. Míg tehát korábban a május vége után születettek esetében fel sem merült az iskolába lépés lehetősége, 2013-ban még a nyári hónapokban hatodik életévüket betöltők is tankötelessé válnak. Ez azt jelenti, hogy automatikusan nagyjából negyedével nőhetett a beiratkozók száma.
Lehetett-e ezt előre tudni? Természetesen igen. Egyszerű becsléssel is látható lett volna, hogy baj lesz. Ha azonban a döntéshozók nagyon akarták volna, akár területi, települési bontású adatokra is szert tehettek volna, hiszen ennek lehetőségét az oktatási adatgyűjtés lehetővé teszi (sőt valamelyest még a jobb iskolák vonzását és az agglomerációból a városokba irányuló mozgást is modellezhették volna.)
Most megy a kapkodás. Marad a köznevelési törvény módosításának kezdeményezése annak érdekében, hogy 20 százalékkal el lehessen térni a maximális osztálylétszámtól, így 27 helyett akár 32 gyerekkel is indulhatnának osztályok. Meg annak mókás ajánlgatása, hogy mégis az lenne a jobb, ha nagyobb létszámú osztályok indítása helyett inkább új osztálytermeket alakítanának ki az iskolákban.
Némileg jó hír, hogy úgy tűnik, működött valamilyen fék, hiszen a lehetséges új elsősöknek csupán nagyjából a felét íratták be szüleik az iskolákba. Feltételezve persze, hogy ők nem jelennek meg valamennyien a nem állami fenntartású intézményekben (ami azonban az arányokat tekintve kevéssé valószínű), ez azt jelenti, hogy az óvodák és a szülők mindenféle unszolás ellenére józanul döntöttek.
A rossz hír, hogy jövőre már valóban érezhető lesz az a kiszorító erő, amit a hároméves kortól kötelező óvodáztatás jelent majd. (Ráadásul kicsit magasabb lesz a lehetséges elsősök száma is. Most szólunk: „Vigyázat, jönnek a visszatartott Ratkó-dédunokák!” Ennek a nyomásnak a nagyságát befolyásolhatja, hogy a statisztikai adatok szerint közülük sokan már ma is óvodások, illetve hogy a szülők is kérhetik, hogy ne kelljen még óvodába mennie a gyermeküknek, ha ez az ő érdeke. A legnagyobb gondot ugyanakkor jövőre is az jelenti majd, hogy az óvodai férőhelyek nem mindig ott vannak, ahol a gyerekek, azaz a probléma eltérően érinti majd a településeket, iskolákat.
Erre azonban fel lehet és fel is kell készülni. Ezek a gyerekek már élnek, tudható, hogy hol laknak, el lehet kezdeni a munkát.

 

(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.