2017. október 24., kedd Salamon napja

 

Archívum

 

A kiragadott részletek festője: Győrffy Sándor

 

A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.

P. Klee

Napjainkban jelent meg Győrffy Sándor A csend pillanata című kötete, amelyben az 1987 és 2013 között készült festményeiből válogatott, de találunk a hetvenes és nyolcvanas években készített képeket is az igényesen kivitelezett albumban. Ezzel képzőművészeti munkásságának átfogó bemutatását is eléri.

julius_18_Gyorffy_Sandor_A_csend_pillanataGyőrffy Kapolcson született földműves családban, 1951-ben. Autodidakta művész. Elsősorban festő, grafikus. Ahogy mondja, idős mesterektől és művészcsoportokban tanult, kifejezési formája a német expresszionistákkal is rokon. Művei 1976-tól láthatók kiállításokon. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, a Vajda Lajos Stúdió Galériának és a Magyar Grafikusok Szövetségének is. Társalapítója az 1979–1984 között működő ART-EL művészcsoportnak. Budapesten él.

Tizenegy országban, tanulmányutakon, művésztelepeken, szimpóziumokon mélyítette el tudását. Ösztöndíjasként hosszabb időt töltött Nyugat-Berlinben és az USA-ban. Művei között egyedi és sokszorosított grafikákat, fotókat, festményeket is találunk, foglalkozik performance-ok készítésével, térberendezéssel is. Eddig 45 országban vett részt önálló kiállításon és 170 országban csoportos tárlatokon. Európa több országában, az Egyesült Arab Emirátusokban, az USA-ban is láthatták alkotásait, amelyek közül több darab 15 ország 42 múzeumában, egyéb köz- és magángyűjteményekben is megtalálható.

Győrffy több nyelven beszélő, világot látott művész magyar hagyományokkal és érzülettel. Első generációs értelmiségi, de nem nyomasztja kényszeres bizonyítási vágy emiatt. Szürrealista, expresszív és szimbolista képekkel indult a pályáján. Szívesen készített fotókat és kollázsokat is, de politikai témákkal is foglalkozott. Társadalomkritikai műveiről elmondhatjuk, hogy ellenkezett az erőszakolt kollektivizálással, és az egyéni szabadság hiányáról szóltak. Természetelvű és fikciós gondolkodás egyaránt jellemzi. A természet közelsége meghatározza gondolkodását. Környezetéből származó motívumai néha elvontabban, máskor felismerhetően jelennek meg fiktív tájképein. Képein létező és elképzelt formák, organikus és geometrikus alakzatok váltják egymást, melyek a környezetéből szerzett benyomásokat származnak.

A művészet különféle ágaiban is találkozhatunk vele. 1979-ben alapította meg az Art-el Művészcsoportot, 1997-ben pedig a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületet. Főszerkesztője a Muravidék című kulturális folyóiratnak, és rendezvényszervezőként is sikeres. Többek között 1992–1999 között a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál, majd 2002-tõl a Hidak a Dunán elnevezésű nemzetközi művészeti programsorozat egyik szervezőjeként vált közismertté. Részt vett a soproni, a tamperei, a dombóvári és a bécsi AGORA művésztelepen. A ’80-as évek végén expresszív, figurális képeket festett, aztán őt is elcsábították a zabolátlan színorgiák.

A kortárs festészet napjainkban hangsúlyos számvetés, újrahasznosítja az elmúlt száz év modern irányzatait, az absztrakt festészet a reneszánszát éli világszerte. Győrffy ezen belül a klasszikus kelet-európai avantgárd folytatója, néhol popos poénokat alkalmazva a pofonegyszerű motívumok mellett. Tudja, hogy nem elég zseninek lenni, hanem kommunikálni is tudni kell, mert a műgyűjtők neveket vásárolnak.

Pedáns és szemléletes alkotásai erős atmoszférát sugallnak. Külön-külön fókuszál az evidens tényekre, felhívja a figyelmet, hogy egy műnek van oldala, felülete és anyagi minősége. Lelki és morális érzékenység jellemzi, és az ellentmondások kisimulása jelenik meg képein. Képei pszichéjének tükre. Szenvedélyesen érdekli a művészet. Nem szorult belterjes világba, nem süllyedt fáradt pesszimizmusba, nem ejtette rabul belső labilitás.

Győrffy Sándor tulajdonképpen kettős képeket fest, illetve két különböző indíttatású és természetű képet egyetlen felületre. Szívesen használ geometrikus síkszerkezeteket, de a geometrikus strukturálódás mögött színes, mozgalmas, organikus világ létezik, egy olyan térmélységet ábrázol, ami nincs is. Pszeudo térszemlélete az aprólékos felfedezéseken alapul. Plasztikus térhatásra törekszik. Nála nem az anyag, hanem a gondolkodásmód, a látvány a lényeg. Jellemző, hogy a művészetet, mint aranycsinálást értelmezi.

Most megjelent kötete Győrffy Sándor évtizedeken végighúzódó sorozatainak darabjait, illetve néhány, eljárásában és szemléletmódjában ezekhez igen közel álló alkotását mutatja be.

A többségében vászonra festett akril munkák viszonylagosan gyors munkatempót tesznek lehetővé, a folyamatosan jelen lévő, illetve visszatérő sorozatok pedig egymásra is hatást gyakoroltak. Járatos a szellemi világ műhelyeiben és a szimbólumok, a motívumok világában.

Sérüléseink lenyomata jelenik meg képein. A széttört világot mutatja be. A leképezés mestere. Szeme van a szokatlanra. Kitolja az érzékelés határait, az intuícióira épít. Így van ez a Téli vadászat című kép esetében is, ahol a célkeresztben vérfoltokat látunk a hóban, mintha a vad el tudott volna menekülni, de a vadász még keresi őt a tájban. Érzéki élményeket hoz létre. A dolgok valós létezésének vizsgálója. Néha úgy érezzük, hogy egy testetlen, színes absztrakcióban vagyunk világában. Említsük meg erre példaként a Felhőn álló című képet, ahol az alak a felhőnek nevezett folton, inkább kivágott bőrdarabokon vagy szilárd lapokon áll.

Kísérletező kedvű alkotó. Különleges címeket választ képeihez, amelyek mindig az alkotás közben születnek. Ilyen sokatmondóak többek között a Hajlítások, az Emberi szétesések, A világ elsötétül vagy a Teremtés ünnepe című alkotásai is. Albumában gazdag válogatással van dolgunk. Találunk benne expresszív realista portrét, mint a Koporsóban című alkotást, ahol a megduzzadt csonka test lágy zöld ágyban fekszik. Tekintete már nincs. Aztán megidéz mitikus történetetek, mint a Hegyek találkozásában vagy a Délibáb piramisában.

Vonalstruktúrái többrétegűek. A leheletfinom érzékenység és a gazdag gondolattársítás, valamint a látás és befogadás problémája izgatja. A horizontális és vertikális irányok a kép egészében vagy valamely szegmensében a diagonális vonalként jelennek meg. Az egyik oldalon a spontán megnyilatkozásnak enged teret, a másikon az absztrakció irányába fordul. Képei nem a külvilág tárgyainak másolatai, hanem a vásznon megjelenített színekből és formákból eredő alkotások. Legfőbb témája a szín és a forma, ahol az egyik a másik hordozója. Két világ szorul egy síkba, mindkettő azt hordozza, milyen lehetőségek állnak előttünk. Olyan színeket használ, amelyeket nem lehet festékboltokban árult tubusokban megvásárolni. A színek nála tömeggé válnak, és az általuk teremtett kép mélysége teret ad a szellemnek.

Az ismeretlen forrás című képe is többféleképpen értelmezhető. Lehet egy száradó vízcsepp is a papíron, vagy a tenger alatt feltörő vízsugár, amint egy dús lombú szellem vagy fa alakjában emelkedik. A kép oldalát – akár egy part – lenyomatokat ábrázoló sáv keretezi, rajta egyiptomi ábrázolást idéző alakokkal.

Győrffyt a látványok, ritmusok, szín- és formakapcsolatok s a mögöttük feltolult érzésvektorok foglalkoztatják. Kétféle alkotó munkáit látjuk ugyanazon a képen, ám e kettősség együttélése természetesen hat. Mert e művek hátterében világkép, gondolat és ismeret, emlékrendszer munkál. A tapasztalati mező, a látvány transzponált, geometrikus alakot ölt. Ám Győrffy Sándor a visszakaparások, a gesztusok háttérsugárzása révén az egzakt, szigorú geometrikus absztrakciót érzékenyen feloldja, mintha valamilyen kétellyel viaskodna – ahogy kritikusai fogalmaznak munkásságáról.

Tájak bújnak meg képein, szellemek és furcsa élőlények táncolnak a színfoltok között a csendes elmélkedésre serkentő képeken akár az Esőkapuban, akár a Vízfüggönyökben. Képei keret nélküliek. Vibráló, mozgó sávok, vonalak, átlók, dinamikusan teremtett festéknyomok, gesztusok, és villanásokká, kapukká, ablakká és hidakká válnak. Időnként vörös alkony ihleti vagy elsüllyedt hajó jelenik meg a vásznán, ahogy rejtőzködik a hajótest a különböző vízáramlatok között. Annyira elsüllyedt, eltűnt a vízi jármű, hogy csak sejtjük a képen, de hát ilyen az eltűnt hajó, időnként csak a rozsdafoltok jelennek meg a víz színén.

Növények által ihletett világot fest, amelyben benne rejtezik a keleti gondolkodásmód is, amelyben az üresség egy tiszta felület, és csak a pillanat él. Felületeit a színek és a mértani arányok szerint festi, életünk koordinátái között mozog, kerüli a csábos szépelgést. Olyan képeket fest, mintha az öröklét várna minket és nem a teljes pusztulás.

Az angol és magyar nyelvű kiadvány végigköveti Győrffy életművét, felsorolja díjait, kiállításait, ösztöndíjait és a róla írt tanulmányokat. Szép a kötet és hozzáértő szerzők írtak benne a művészről és a képeiről.

Novák Imre

 

 
(c) Commitment Szolgáltató és Tanácsadó Kft., 2003-2009. Minden jog fenntartva.